Az evési zavarokban szenvedők általában a negatív érzelmeket – unalom, szomorúság, szorongás, magány vagy düh – étellel helyettesítik vagy az örömérzetet pótolják – mondta el a hirado.hu megkeresésére Elekes Enikő gasztro coach.

A szakirodalom nyolc pszichológiai éhségtípust különböztet meg, ezek az alábbiak: ingeréhség, kapcsolatéhség, elismeréséhség, szexuális éhség, strukturálási éhség (abban az esetben jelentkezik, hogyha valaki nem tudja megfelelően beosztani az idejét), cselekvési éhség, produktivitási éhség (alkotóvágy csökkenése esetén jelentkezik) és a szeretetéhség.

Váratlan élethelyzetek és készséghiányok is vezethetnek evési zavarokhoz. Ilyen például, ha valaki nem meri közölni a saját igényeit mások felé, nem tud nemet mondani vagy nem tudja kifejezni a negatív érzelmeit. De az sem ritka, hogy egy traumatikus élmény (gyász, megoldatlan krízishelyzet) áll annak hátterében, hogy valaki hiába fogy le egyik-másik diétás módszerrel, mindig visszahízik.

Elekes Enikő megjegyezte, hogy ezek sokszor olyan múltbeli élmények, amelyeket az evési zavarral küzdő egy adott szituációban nem tudott feldolgozni. A páciensnek azt is érdemes végiggondolnia a szakértő szerint, hogy a családjában gyermekkorában miként álltak a közös étkezésekhez, az ételekhez. De mindezeken túl a mindennapos stressz, az egyedüllét vagy a túlhajszoltság is okozhat gondokat - írja a hirado.hu. 

A gasztro coach hozzátette, tipikus jelenség, hogy egyesek a különböző kekszek, chipsek és egyéb ropogós rágcsálnivalók fogyasztásával az őket érő stresszt igyekeznek levezetni. A rágással képletesen „megemésztik” azokat a gondokat, amelyek nyomasztóan hatnak rájuk.

Míg a rosszul működő kapcsolatokban, ahol hiányzik a törődés, a megértés és az intimitás, ott sok esetben megfigyelhető, hogy kifejezetten egy étel iránt alakul ki addiktivitás (függőség). Általában a hiányzó érzelmeket édes ízekkel pótolják ezek az emberek, főként a nők. De ha sikerül ezt a problémát azonosítani, akkor kellő odafigyeléssel leküzdhetővé válik az édesség iránti vágy.

A problémák belső munkával leküzdhetők

Elekes Enikő elmondta, hogy egy olyan hétnapos étkezési naplót dolgozott ki, amelyben a problémával küzdő személy nemcsak azt írja le, mit és mennyit evett, hanem feljegyzi, hogy evés előtt, közben és utána milyen érzései és gondolatai voltak, illetve kikkel és milyen környezetben fogyasztotta el az ételt. A napló rendszeres vezetésével a szakember egy tiszta képet kaphat arról, hogy a hétköznapok során milyen érzések, körülmények hatására nyúl harapnivaló után a páciens.

A terápia során egyénfüggő, hogy ki milyen hamar tud változtatni az addigi életmódján az üléseken elhangzottak hatására. Általában hat-nyolc ülés szükséges ahhoz, hogy a változás elinduljon. A folyamatnak van egy íve: a feltérképezést követi az új szokások kialakítása, majd a levezető szakasza, amikor az elhangzott tanácsok beépülnek a terápián résztvevő mindennapjaiba.

Sokan azt remélik, hogy egy-két alkalom után javul az állapotuk, de ha ők maguk nem tesznek erőfeszítést a mindennapok során arra, hogy javuljon a helyzetük, akkor a várt eredmények is elmaradnak.

A fő cél az, hogy a problémával küzdő személy részt vegyen különböző programokon és aktívabb társasági életet éljen, a mindennapjaiból addig hiányzó ingereket és szokásokat ne evéssel pótolja.

Lényeges az is, hogy az érzelmi evési zavarral küzdő testképe is javuljon. A szakértő szerint sokan a testükre csak „ösztönlényként” tekintenek, pedig nemcsak étkezésre és öltözködésre való. Ilyen esetekben az ügyfeleknek javasolni szokták, hogy vegyenek részt például tánctanfolyamon, ahol jobban megismerhetik a saját testüket, és idővel a testképük is pozitív irányba változhat.