A csuklás nem mást, mint a rekeszizom váratlanul fellépő, sorozatos, görcsös összehúzódása. A hozzá társuló furcsa hang pedig a levegő a tüdőbe áramlása során reflex szerűen záródó hangrésnek tulajdonítható be. Váratlan kialakulásáért a nyelőcső mellett vezető bolygóideg és a nyelvalatti ideg, valamint a szimpatikus ideglánc felelős. Ezek ingerületbe jövetelük során a rekeszizom idegén keresztül csuklást idéznek elő.

A csuklás nem csak kellemetlen, de betegségek előfutára is lehet (erről bővebben egy másik cikkben olvashat), viszont a jóindulatú, magától szűnő csuklás okai sokfélék. Fakadhatnak a gyomor túlterheléséből (szénsavas italok, puffasztó ételek, túlevés), és a nyelőcső túlterheléséből egyaránt. De a hirtelen hőmérsékletváltozás (forró és hideg folyadékok, hidegzuhany), alkoholfogyasztás, izgalom, stressz, nevetés is kiválthatja. A folyamatot olyan szervezeten belüli változások is aktiválhatják, melyek a csuklásért felelős idegeket ingerlik (pl.: anyagcsere-változások).

Elmulasztására tengernyi praktika létezik, persze hatékonyságuk kérdéses, mindenesetre ezek a legkedveltebbek:

• Lélegzet visszatartás 10 mp-ig, levegővétel és újra benntartás. Ezt 3x.
• Papírzacskós légzés. Kb. 30 mp-ig lélegezzünk a zacskóba, mert így nőni fog a vér széndioxidszintje, amivel párhuzamosan csökken a rekeszizom aktivitása, tehát a siker garantált.
• Citromlé. A savanykás fél felespohárnyi ital ledöntéséért cserébe abbamarad a csuklás.
• Testhelyzet változtatás. Talán mindközül ez a leghatásosabb, mert a megfelelő tartás normalizálja a rekeszizmot. Húzzuk ki magunkat, vagy feküdjünk hátra és lélegezzünk mélyeket.