Általánosságban kijelenthető, hogy egyre nehezebb egy olyan párt találni, aki igényeink és elvárásaink 70%-át kielégíti. Hogy miért érik be sokan a rész sikerrel a párválasztást? Mert rettegnek attól, hogy nem kelnek el „időben”, és hallgathatják a barátok, rokonok lesajnáló, szánakozó vagy épp untig ismételt „majd jön valaki, aki hozzáad való” és az örökzöld „ezt a sors akarta most így” monológokat.

Ezek után persze, hogy sok szingli – tisztelet annak a kevés leginkább karrierorientált nőnek, aki nem- inkább belemegy felszínes, eleve rossznak ígérkező kapcsolatba. Ismét jöhet a kérdés, miért? Erre javarészt tudjuk a választ, csak emancipációnk, mély együttérzésünk, vagy totális önvédelmező torzításunk gátolja ennek az ismeretnek komplexebb áttanulmányozását. A válasz annyira egyszerű: a saját és konvencionális társadalmi elvárásoknak kell eleget tenni. Még ha az illető nem is vallja be magának, egy folytonos belső késztetés egyszerűen erre kényszeríti. Így inkább, elvárásait és kicsit önmagát is lejjebb adva belevág egy kapcsolatba. Hiszen egy adott idő és kor után az ismerősök akarva akaratlanul megbélyegzik a szingli barátokat és egy idő után az érintett is beskatulyázza magát, Bridget Jones szerepébe (habár végül Ő is párra lelt!)

Persze ez az érem sötét oldala, mindenkinek van pozitív és negatív tapasztalata, csupán azért tartom fontosnak ezen sorok leírását, mert nap mint nap ezt tapasztalom a szűk környezetemben.

Kedves szingli nők! A tökéletes ember nem létezik, de ha igazán hozzád való, akkor melletted, általad azzá válik, mert meg akar felelni Neked és Te is neki. Ennyi egy tökéletes kapcsolat titka. Ha valakit szeretünk, a legjobbat akarjuk neki nyújtani, bármi áron, mert az által, a mi lelkünk is szárnyal.