A nárcisztikus személyiség mindenkiben ott lakozik, és egy bizonyos szintig szükség is van rá, de könnyen át lehet esni a ló túloldalára. Számos kutatás foglalkozik vele, hogy vajon mi az, ami leginkább elősegíti a személyiségzavar „aktiválódását”.

A vizsgálódások egyik fele arra enged következtetni, hogy a szülők nagyban hozzájárulnak a probléma kialakulásához. Felelősségünk abban rejlik, hogy mennyire dicsérik túl, vagy korholják a gyereket. Mindkét esetben a mértéktelenség a probléma, ebből fakadóan azonosan hatnak.

Ha túldicsérik, minden egyes hely cselekedetét elismerik, felnagyítják, kiemelik, rövid időn belül „istenkomplexussal” ruházzák fel a gyerkőcöt, aki azután nem éri be kevesebbel, csak a maximális dicsérettel. Ez több problémát is kivált. Egyrészt életre hívja a nárcisztikus személyiséget, illetve a maximalizmust, és a kegyetlen perfekcionizmus.

Ha sosem ismerik el a gyerek sikerét, sőt gyakran szidják, akkor ugyan úgy kiválthatják a nárcisztikus személyiségjegyeket. Ez esetben azonban nem a jobbra törekvés, és az első hely kivívása áll majd a háttérben, hanem a megsebzett lélek óvása, és az állandó önvigasztalás.