Jump to content

Elsőnek jönni mindig nehezebb: miért kevésbé szigorúak a középső gyerekkel?

2019. 02. 28. 17:05

Az idősebb testvérnek jócskán kijut mindig a szülői szigorral kevert túlóvásból, a toronymagas elvárásokból, és az ok nélküli dicséret hiányából. A kistesónak már egyszerűbb a dolga, a szülők nem fogják vasszigorral, sőt azt és úgy tehet, amit csak akar. Az evolúció és a Duke Egyetem matematikai modellje, most megválaszolja a miérteket.

A Duke Egyetem 2008-ban végzett kutatása, ami a “Games Parents and Adolescents Play,” nevet kapta végre rávilágít a miértekre, ami minden idősebb testvérben, élete során egyszer felmerült.

Megéri kistesónak születni

Míg az idősebb testvérnek jóval több kihívásnak, feladatnak és elvárásnak kell eleget tennie, addig a második gyerek élete, a báty/nővér szemében sétagalopp. Visszatekintve gyermeki éveinkre, lássuk be, kistestvérünknek szabadabb élete volt, és egyszerűbben kenyérre kente a szülőket, mink mimagunk. Ezért azonban nem lehet őket hibáztatni, sem a szülőket, csupán az evolúciót, és a géneket.

Az első szülött gyerekkel azért szigorúbbak a szülők, mert így akarják kivívni a tiszteletet a gyermektől és annak testvéreitől. Gyakorlatilag példát akarnak statuálni vele, ezért a második vagy harmadik szülöttet nem zárják szabályok közé, mert feltételezésük szerint az idősebb testvér esetéből mindegyikőjük tanult.

A legidősebb testvér gyakrabban van büntetve, és több feladatot kell elvégeznie, ami egyrészt a felelősségteljesség felé terelné őt, illetve a tinédzserkori lázadás elfajulását igyekszik meggátolni. Ha a szülők azt tapasztalják, hogy nevelési módszerük sikeres, akkor a többi testvéren nem vagy nem annyira intenzíven alkalmazzák azt, elvégre az idősebb testvér jelen van, mint példastatuáló. Ez a fajta „elrettentés” (az éjszakai elmászkálástól, vagy a tanulás ignorálásától, házimunka figyelmen kívül hagyásától, stb.) minden később született gyerkőcnél kevésbé lesz érzékelhető, így a legidősebb szemében, a legkisebb tesó élete maga a sétagalopp.

Az érem másik oldala

A túlzott fegyelem szöges ellentéte az a nevelési morál, ahol az első szülött gyereket túlféltik mindentől, míg a másodikat, harmadikat hagyják, hagy fedezze fel a maga kárára a világot.

A túlféltett, óvott gyerekekből lesznek a gyámoltalan, szorongó felnőttek. Ifjú korban az önállóság háttérbe szorítása nagyon káros – még ha jó szándékkal is óvnánk a csemetét mindentől – mert ezzel a fiatal felnőtt korra egy olyan személyiség alakul ki, ami nem képes megoldani egyedül, szülői segítség nélkül a legegyszerűbbnek tűnő dolgokat. Hasonló módon káros a felnőttkori önállóságra, ha a szülők nem értékelik a gyerek önálló, egyéni teljesítményeit, ötleteit.

A második gyereknek itt szintén könnyebb, mert idő közben a szülő rájön, hogy ha az első „túlélte”, akkor a másik mért ne tenné. Ezzel máris nagyobb önállósággal ruházta fel a kisebb testvért, amit az idősebb megint csak irigykedve néz.

A legjobb megoldás talán az, hogyha mindegyik gyermeknél azonos szülői nevelési módszert alkalmazunk, és megtaláljuk az arany középutat.

(Forrás: biokalauz.co.hu | Kép: pixabay.com)