Magyarországon a pálinka a 15. században jelent meg, ám egészen a 16. századig az égetett szesz kizárólag borból készült, s leginkább gyógyszernek számított. Erre utalt a neve: aqua vitae, illetve aqua vini, valamint az a tény is, hogy eleinte patikákban árusították. Az égettbor kifejezést a 17. századtól kezdte felváltani a pálinka. A pálinkafőzés első írásos emlékei a sernevelőházak (sörfőzők) működtetésére vonatkoznak. A 19 század közepén sorra jöttek létre a kisebb-nagyobb szeszgyárak, sok olyan is, amely a mai napig üzemel. Napjainkra az egész jócskán átalakult.

Az utóbbi évtized a bioélelmiszerek szélesebb körű elterjedésének időszaka volt. A gyümölcsök, zöldségek, gabonafélék után egyéb élelmiszereknél, többek között a pálinkánál is döntő szempont lett a vásárlásnál, bio alapanyagból készült-e adott termék. A többi bio élelmiszerhez hasonlóan a bio pálinka is magasabb árfekvést képvisel, ez is hozzájárul, hogy egyelőre a fogyasztók kis hányada keresi a terméket. A magyar vásárlóknak mindössze 3,1 %-a vásárol heti, és 6,6 %-a havi rendszerességgel ökológiai gazdaságból származó élelmiszert. A bio pálinka fogyasztási arányára nincs egyelőre adat.

A bio pálinka literje egyébként elég drága, ha az ember főzdében készítteti, átlagosan 15,000 ft/liter áron lehet hozzájutni.

(Forrás: http://elib.kkf.hu/edip/D_15455.pdf)
(A kép forrása: http://www.biokontroll.hu/)