A xilit igazából egy markáns vonásban különbözik a nádcukortól, mégpedig abban, hogy az szigorúan véve nem sorolható a szacharózok csoportjába. Ezen kívül mindkettő kifejezetten pozitív hatást fejt ki a szervezetben csupán eltérő területeket érintve.

A nádcukor értékes vitaminokban, nyomelemekben gazdag (pl.: B-vitamin, kálcium és vas), és nem terheli oly mértékben a hasnyálmirigyet, mint a fehér cukor - utóbbit „fehér halálként” is szokás emlegetni. A nádcukrot hosszabb felszívódási folyamattal bír, ezáltal tovább kelt teltség érzetet.

A xilit is hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, akárcsak az imént említett természetes édesítő. A xilit a cukorhoz képest a 40%-kal kevesebb kalóriát és 75%-kal kevesebb szénhidrátot tartalmaz. A szervezetben lassan szívódik fel és alakul át, ezért erősíti a jóllakottság érzését. Képes megakadályozni a kórokozó baktériumok megtapadását és szaporodását, ezáltal pedig lehetővé teszi, hogy a szervezet normális öblítő és tisztító mechanizmusai kimossák a baktériumokat a szervezetből. Ezen felül a vércukorszintet egyenletesen alacsonyan tartja. A 7-es glikémiás index révén segíthet a megfelelő vércukorszintet fenntartani. Az egyetlen érv, ami talán az utóbbi édesítő ellen szól, hogy 2-3 hétig hasmenést okoz az arra érzékenyeknek.

Fogyókúrázók számára talán jobban ajánlott a xilit fogyasztása, de egyébként mindkettő jóval egészségesebb, mint a finomított cukor, hiszen ezek természetes eredetűek, és a feldolgozás során jóval több vitamin és ásványi anyagot őriznek meg.