Az ananász őshazája Paraguay, Európában való felbukkanása a XV. század környékére tehető (feltehetően Kolumbusz Kristófnak hozta be a kontinensre).

Gyógyhatását a Közép-Amerikában élő indiánok már korán felfedezték, nyugaton viszont csak a XIX. században kezdték el komolyabban tanulmányozni a gyümölcsöt. Az 1900-as évektől kezdve viszont nagy népszerűség kezdte övezni – főleg francia és angol területeken -, ugyanis –újra- felfedezésre került sokszínűsége.

A gyógyászatban elsősorban gyulladáscsökkentőként funkcionál, ugyanis levelei ödémák, gyulladások, sebek nyugtatására, kezelésére kiválóak. A mai napig alkalmazzák őket e célra Dél-Amerikában és a Fülöp szigeteken.

Ám nem csak külső, hanem „belső gyógyításra” is használják. Az emésztőrendszert és létfontosságú szerveket érintő panaszok (pl.: hasmenés, hasnyálmirigy, az epe, a máj és a vastagbél működésének zavara) ellen kifejezetten javallott.

Jelentős vitaminforrásként tartják számon. Tartalmaz C-vitamint, káliumot, folsavat, cukrot, gyümölcssavat, és rostokat. A folsav a vörös- és fehérvérsejtek, illetve a véralvadáshoz szükséges vérlemezkék képződésénél működik közre, és szükséges a gyomornyálkahártya normális működéséhez is.

Az ananászban levő bromelian enzim segít a szervezetnek a fehérjék megemésztésében, ezáltal csökkentve az emésztési időt, tehermentesítve a gyomrot. Ha a szervezetben rendeződik az emésztés, az serkentőleg hat a többi fő szervünkre is. Különösen a máj van kapcsolatban az emésztéssel - így ha csökken a terhelés- nagyobb energiával tudja végezni teendőit. Az ananászban található A- vitamin serkenti a máj működését a K-vitamin pedig vértisztító így a gyulladások ellen is kiváló. Ezen felül erősíti az immunrendszer működését, és fogyasztásával hozzájárulunk a menstruációs zavarok mihamarabbi csökkentéséhez.

Bővebben az ananászról olvashat még az oldalon.

További érdekességekért, bátran keresse fel a Biokalauz Facebook oldalát!
(Kép: medicalnewstoday.com Forrás: biokalauz.hu/nepgyogyaszat.com)