Míg a világ egy jelentős része éhezik, addig a másik őrületes ütemben pazarol. Az európai lakosság évente 100 millió tonnányi ételt dob a szemétbe, amelyek szemétlerakóban, szemétégetőben végzik. Ez még egy problémát eredményez: az égés során keletkező gázok hozzájárulnak az üvegházhatáshoz. De nem csak Európa a ludas.
Amerikában a megvásárolt ételek 40%-a nem kerül elfogyasztásra. Ehhez persze –és nem csak az USA-ban – az is hozzá járul, hogy bármi megvásárolható, bármikor. Így, ha a tegnap bespájzolt kaja másnapra nem szimpatikus, elég csak leugrani a boltba és venni helyette valami olyasmit, amihez épp kedvünk szottyan.
A megvásárolt termék mérete is nagyban hozzájárul, hogy kidobásra vagy elfogyasztásra kerül-e. Egyszerű példa erre a hagyma. Ha csupán egy szeletkére vágyunk belőle, akkor is meg kell pucolni egy egészet, ami már két nap múlva nem lesz friss, így már megy is a kukába. Ugyanakkor mégsem lehet megtalálni a megfelelő hagymát a boltban, mert nem minden méretű zöldség és gyümölcs kerülhet ki, csak a sztenderdnek megfelelő. Fel kell ismerni azt az egyszerű tényt, hogy az a sokat emlegetett „consume society” azaz fogyasztói társadalom, észrevétlenül ösztönöz mindenkit még több vásárlásra, akár kell akár nem. Hiszen egy hagyma kevés, de kettő már túl sok, mit teszel? Kettőt veszel…
Záró akkordként: a FAO azt is vizsgálta, hogy általánosságban az étel hány százaléka veszik kárba globálisan egy év alatt. A válasz 33%. Ha csak azt az ételmennyiséget szeretnénk megtermelni, amit ev év alatt kidobunk, akkor ahhoz, egy Mexikónyi területre lenne szükség. Lenyűgöző, nemde?
Forrás: Biokalauz | Ház és Otthon | Kép: biocycle.net
