A feldolgozásból eredően tehát különbözni fog a nem fermentált zöld és a teljesen fermentált fekete tea a színében, a polifenolos vegyületeiben és számos más tulajdonságában.
Mindkét tea a koffein (korábbi nevén tein) mellett kis mennyiségben teobromint és teofillint is tartalmaz, továbbá egy nyugtatóan ható, csak a teában megtalálható L-teanin (etil-glutamin) nevű aminosavat is. A fekete teánál csökken a cserzőanyag és az L-teanin tartalom a feldolgozás során, a zöld teánál viszont a magas cserzőanyag tartalom miatt a koffein felszívódása és annak élénkítő hatása mérséklődni fog. Ezért inkább nyugtató a zöld tea és élénkítő a fekete. A fekete- és a zöld tea koffeintartalma is igen tág határok között mozoghat a teakészítés folyamatán túl pusztán a teacserje fajtájától, a tealevél életkorától és egyéb, a fogyasztó számára adott tényezőktől függően. A fekete tea koffeintartalma egy átlagos adagra (220 ml) vonatkozatva 48.4 mg, a zöld teáé 33.2 mg. Zöld- és fekete teából is van koffeinmentes változat, de ebben az esetében is számolni kell némi koffeintartalommal.
A fekete és a zöld tea rendszeres fogyasztásának jótékony hatását számtalan kutatás igazolta, így aki napi szinten legalább egy csészével iszik, az elmondhatja, hogy nemcsak gondol a szívére és az érrendszerére, annak egészségére, hanem tesz is érte valamit. S közben néha hálával gondol a fekete tea teaflavinjaira vagy a zöld tea polifenoljai közül az epigallokatechin-gallátra (EGCG) és nyugodtan hátradőlve megtervezi, mikor tud majd elmenni futni. A rendszeres fekete vagy zöldteafogyasztás antioxidáns, antimikrobiális, kemopreventív vagy gyulladásgátló hatása sokat kutatott téma. A szív- és érrendszeri betegségek, egyes daganatos megbetegedések kockázatának csökkentése mellett még számos összefüggés kapcsán vizsgált pl. a neuroprotektív, az antidepresszáns, az elhízásellenes, az antidiabetikus, az öregedésgátló vagy a szájüregben és a bélrendszerben kifejtett hatása. Lényeges kérdés azonban, hogy egy adott felmérésben ki számít rendszeres fogyasztónak: néhol az, aki napi egy csészével iszik, míg másutt ennek a többszöröse szükséges.
A zöld tea készítése hagyományos kínai metódus szerint úgy néz ki, hogy 80°C-os vízzel készítenek belőle forrázatot, majd ezt megismétlik még akár háromszor is, ugyanakkor fontos, hogy az első alkalommal csak egy percnél rövidebb ideig marad a tea a vízben. A zöld tea fogyasztásának másik tradicionális formája a matcha tea Japánban, amikor az árnyékban nevelt, finomra őrölt, élénkzöld tealevelet kevés forró (de nem forrásban lévő) vízzel egy ecsetszerű, bambuszból készített eszközzel elkeverik és kissé hígítva elfogyasztják. A matcha tea a katechinek igazi tárháza, háromszor annyi EGCG van benne, mint egy zöld tea forrázatban. Aki véralvadásgátlót szed, annak tudnia kell viszont, hogy a zöld tea és a matcha tea fogyasztása befolyásolja a véralvadásgátló hatását.
A tea készítéséhez frissen forralt lágy víz ajánlott, a vízforralóban maradt vizet ne forraljuk újra. Az előzőleg forró vízzel átöblített és így felmelegített teáskannába csészénként egy teáskanálnyi teafű (2 gramm) kerül és egy extra adag „jár a teáskannának” is. A fekete teafüvet forrázást követően 3-5 percet javasolt áztatni, a zöld teát viszont nem lobogó forró vízzel kell leforrázni és 1-3 perc alatt kész. A teát nem érdemes a javasoltnál hosszabb ideig áztatni, aki erősebb teát szeretne, az a teafű mennyiségét növelje. Aki tejjel inná a fekete teát, az a teát öntse a tejbe, mert a tej fehérjéi megkötik a csersavat, így csökkenthető a kesernyés íz.
További érdekességekért, bátran keresd fel a Biokalauz Facebook oldalát is!
