Csillaggyümölcs vagy karambola

100 g tápanyagtartalma: 31 kcal, 1,04 g fehérje, 0,33 g zsír, 6,73 g szénhidrát, 2,8 g rost, 34,4 mg C-vitamin. Káliumtartalma is jelentős. Egy közepes csillaggyümölcs nagyjából 90 g.

A gyönyörű, fényes karambola felszeletelve szabályos csillagot formál, középen az almához hasonló magházzal, néha egy-egy maggal, néha anélkül. A 3-10 m magas fa levél nélküli ágacskáin nyílnak a rózsaszínű vagy bíborvörös virágok, melyből az akár 12 cm hosszú gyümölcs kifejlődik. Édes és savanyú változata is létezik, a sárga gyümölcsök édesebbek, míg a halványzöld példányok savanykásak.

Nagy becsben tartják a karambolát a termőhelyén, mivel a trópusokon ritka a savanyú gyümölcs. Az éretlen gyümölcsöt sózással és savanyítással is tartósítják, az érett példányokból italok, zselék, cukrászati termékek készülhetnek, továbbá főzésnél is felhasználják.

A csillaggyümölcs oxálsavtartalma magas. Vesebetegségben a fogyasztása nem ajánlott. Az egész gyümölcs ehető, nem szükséges hámozni, ha valakit zavar a magház, akkor azt ki lehet vájni. Ételek és italok díszítésénél használják leginkább, de önmagában vagy gyümölcssaláta komponenseként is érdemes kipróbálni.

Licsi vagy licsiszilva

100 g tápanyagtartalma: 66 kcal, 0,83 g fehérje, 0,44 g zsír, 16,53 g szénhidrát, 1,3 g rost, 71,5 mg C-vitamin. Egy szem tisztított licsi nagyjából 9,6 g.

A licsi Kínából származik, ahol nemcsak a gasztronómiában, de egész kultúrájukban is nagyra becsülik ezt a savanykás-édes, aromájában a muskotályos szőlőhöz hasonlítható, külsőleg a szamócára emlékeztető gyümölcsöt. A pirostól barnáspirosig változó rücskös héj alatt, mint egy gyöngy lapul a magot körülölelő ízletes, fehér húsos, rózsaillatú magköpeny. A mag és a héj nem ehető. Frissen, konzerválva vagy szárított formában használják fel.

Mangó

100 g tápanyagtartalma: 60 kcal, 0,82 g fehérje, 0,38 g zsír, 14,98 g szénhidrát, 1,6 g rost, 36,4 mg C-vitamin. Egy átlagos tisztított mangó 330-340 g.

Indiában több mint 4000 éve fogyasztják, és nagy tisztelet övezi az édes, zamatos mangót. A magas, terebélyes mangófa tojásdad gyümölcsének héja vastag, gyantás, színe lehet zöld, sárga vagy pirosas. Fajtafüggő, hogy az illatos sárga gyümölcshús rostos-e vagy sem. A gyümölcs közepén található lapított magot ovális csontos belső termésfal veszi körül.

Számos formában az asztalra kerülhet, az éretlen mangót zöldségként használják, savanyúságot és pikáns fűszeres csatnit készítenek belőle, melyet főleg rizsből készült ételek mellé fogyasztanak Indiában. Az érett, édes mangóból ital, lekvár, saláta, fagylalt és édesség készül. Az érett mangó kiválasztásánál a szín nem számít. Az avokádóhoz hasonlóan akkor érett a mangó, ha a héját finoman megnyomva érezhető egy kis besüppedés, de azért még határozott az ellenállás. Az éretlen példányok néhány nap alatt utóérnek.

A mangó tisztításakor a közepén lévő mag mellől kell a szorosan hozzánőtt gyümölcshúst lefejteni: az alapos mosást követően a kést amennyire csak lehet, vezessük a maghoz közel. Az így kapott két félgömbből hosszanti bevágások után – de a héj átvágása nélkül – egy evőkanállal a mangócsíkok kivájhatók. Amennyiben mangókockákra van szükség, akkor a keresztírányú bevagdalást követően ki is lehet fordítani a mangót, ilyenkor úgy néz ki, akár egy sündisznó, a mangókockák pedig kikanalazhatók vagy egy késsel levághatók. Végül már csak a mag körüli rész maradt hátra, a lédús, édes mangóhúst hámozás után a legegyszerübb lerágni.

Az arra érzékeny egyéneknél a mangó allergiás reakciót válthat ki. A kontakt ekcéma tünetei akár a mangó pucolása során, fogyasztás nélkül is kialakulhatnak az érintkezést követő 8-48 órán belül. A magas K-vitamin tartalom miatt a mangó az avokádóhoz hasonlóan csökkenti a véralvadásgátló gyógyszerek hatását.