Enni jó dolog. Tovább megyek, enni nagyon jó dolog. És bizony jól esik frissen sült kenyeret enni, nagy adag tésztát falni, bekapni néhány szelet tortát, egy-két gombóc fagyit – csak a hőség miatt.

Ráállni a mérlegre, maradjunk annyiban, hogy nem mindig jó dolog.
Sőt, néha kifejezetten zavaró. Leginkább akkor, ha az ember olyan adattal kénytelen szembesülni, ami megrázó. Ha csak egy plusz kilóról van szó, akkor az, ha ennél többről, még inkább. Eltart még egy darabig, amíg realizáljuk, hogy tetszik, nem tetszik (inkább a nemen van a hangsúly), fogyókúrába kell kezdenünk. Erre nyilvánvalóan fintorogni fogunk, előre sajnáljuk magunkat, mert hányszor, de hányszor vágtuk már hasonló fába a fejszénket… Az eredmény pedig átmeneti volt csupán, az átélt kínok azonban azóta is, mint fényreklám virítanak az emlékezetünkben.

Keveseknek adatik meg, hogy egész életükben annyit és olyat egyenek, amennyit és amit csak megkívánnak – hízás nélkül. Legtöbbünk azonban hízik, hízogat, aztán diétázik, diétázgat. Senyved, így megfogadja, hogy a fogyókúra után majd minden más lesz. Egy darabig az is lesz. A mindennapokba beépült étvágycsökkentő trükkök, saját konyhánk, táplálkozási szokásaink megváltoztatása egy darabig kitart. Aztán valami miatt, ahogy telnek a napok, hónapok, egyre kevésbé lesz fontos. Kifogásokat gyártunk magunknak egy esti nagy vacsorára, egy cukrászdába tett kirándulásra – nekünk ez most jár, mondjuk, és ettől jól megnyugszunk. Elfogadjuk azt, újra és újra, ami ellen néhány hónappal még olyan elszántan harcoltunk.
Aztán egy szép napon, amikor már nagyon lötyögőssé válik a világ, de leginkább a hasunk, a csípő tájékunk, a combunk – ráállunk a mérlegre. Innen pedig újra olvashatjuk a fentebb leírt sorokat, mert megjósolható, hogy újra kezdjük a fogyókúrát. Vajon mi lehet az a varázsszó, amiről elfeledkezve évről évre, évtizedről évtizedre újra meg kell küzdenünk a hízással?

Életmódváltás

Kezdjük a legfontosabbal! Amíg a diétába vetett hitünk csupán addig tart, amíg el nem érjük a kívánt eredményt – az erőfeszítésünk kizárólag átmeneti sikerrel kecsegtet. Ha nem sikerül gyökeresen változtatnunk az életmódunkon, ha a diéta mellé nem iktatunk be mozgást és vica versa, ha a napi energia-bevitelünk (táplálkozás) és az energialeadás (mozgás) mérlege az előbbi javára dől el – hízni is fogunk. Mert a hízás azt jelenti, hogy több energiát viszünk be, mint amennyit felhasználunk. Ilyen egyszerű. (Az elhízást emellett még úgynevezett hajlamosító tényezők is kiválthatják, így különböző betegségek (pl: pajzsmirigy alulműködés, mozgásszervi problémák), gyógyszerek ( pl.: szteroidok, fogamzásgátlók), örökletes tényezők, táplálkozási hibák, mozgásszegény életmód.

Ahhoz, hogy hosszú távon is képesek legyünk tartani a diétánk által elért eredményt, könyörtelenül kell szembenézni önmagunkkal és dönteni. Az életmód váltás lehet az egyetlen igazán jó megoldás arra, hogy egészségebben éljünk, lefogyjunk és megtartsuk az álomsúlyunkat.

Lépésről lépésre

A változást saját magunknak kell elhatározni és betartani, hiszen ebben a kérdésben csak mi magunk tudjuk motiválni testünk-lelkünk.

Nem szabad, hogy drasztikus változásokat vezessünk be – fokozatosan szorítsuk magunkat a megváltozott napirendhez és ízekhez.

Haladjunk kis lépésenként, de azokat szigorúan kérjük számon önmagunkon. Írjuk le a céljainkat, és az eléréséhez vállalt változásokat tűzzük ki a hűtőszekrény ajtajára. Ha szem előtt van könnyebb betartani.

Vonjuk be a környezetünket, meséljük el nekik, mit miért teszünk, hogy támogathassanak!

Minden nap mozogjunk! Amennyit most mozgunk, nem elegendő, hiszen így stagnál a súlyunk, tehát azt kell megtervezni, milyen extra, eddig nem végzett mozgással egészítjük ki a meglévőt.

Tudatosítsuk magunkban, hogy amikor ételt készítünk, eszünk vagy mozgunk, ne töprengjünk más dolgokon! Ne a problémáinkat pörgessük újra a fejünkben ebéd vagy sportolás közben. Ha arra figyelünk, amit csinálunk, a testünk is alkalmazkodik, és sokkal hatékonyabban dolgozik, legyen szó emésztésről vagy alakformálásról.