A cukros üdítőitalok fogyasztásának kiemelt szerepe van a serdülőkori elhízás növekedésében, mégis rengetegen fogyasztják.

Tavaly tovább csökkent a magyarországi üdítőitalok és gyümölcslevek átlagos cukor- és kalóriatartalma, így jelenleg 45 százalékkal alacsonyabbak ezek az értékek, mint 2010-ben – közölte a Magyar Ásványvíz, Gyümölcslé és Üdítőital Szövetség.

Kiemelték: a magyarországi élelmiszergyártó ágazatok közül elsőként és ez idáig egyedül a szervezet fogadott el önkéntes cukor- és kalóriacsökkentési programot.

Az italgyártó vállalatok azt tűzték ki célul, hogy 2020 végéig felére csökkentik a Magyarországon forgalomba hozott alkoholmentes italok (szénsavas üdítőitalok, gyümölcslevek, jeges teák) átlagos cukor- és kalóriatartalma a 2010-es értékekhez viszonyítva.

A vállalási időszak lezárulásáig, azaz 2020 végéig a szövetség tagjai által gyártott és forgalmazott üdítőitalok 100 milliliterre vetített átlagos cukor- és kalóriatartalma összességében 43 százalékkal lett kevesebb.

A szövetséget alkotó vállalatok a vállalási időszak vége után is folytatták az üdítőitalok megújítását, innovatív termékeket vezettek be, valamint bővítették kínálatukban az alacsony kalóriatartalmú és kalóriamentes termékek arányát. 2010-ben az üdítőitalok 100 milliliterre vetített átlagos energiatartalma 40 kalória volt, ma 22 kalória.

Az adataik szerint 2010–2021 között a receptúrák átalakításával és új, innovatív termékek bevezetésével a csökkentett kalóriatartalmú és kalóriamentes italok aránya 23 százalékról 61 százalékra emelkedett az alkoholmentes italkategórián belül.

Az eredmények között kiemelték, hogy az üdítőitalokból bevitt kalória mindössze 2-3 százaléka a magyarországi fogyasztók által átlagosan bevitt teljes energia (kalória) mennyiségének.

Bikfalvi Istvánné, a Magyar Ásványvíz, Gyümölcslé és Üdítőital Szövetség titkára a Kossuth Rádió Napközben című műsorában elmondta, édesítésük szerint többféle üdítőital van:

• van, amit cukorral édesítenek,
• van, amit cukorral és édesítőszerrel,
• és van olyan is, amit kizárólag édesítőszerrel édesítenek.

A gyártók határozzák meg, hogy pontosan milyen édesítőszert használnak, ez általában attól függ, hogy milyen ízű termékről van szó – tette hozzá.

A vásárlói visszajelzések alapján a fogyasztók az elején idegenkedve fogadták a termékeket, de hamarosan megszerették, mert a gyártók olyan termékeket fejlesztettek ki, amelyeknek szintén jó az íze. Ehhez hozzájárult természetesen a tudatos vásárlás is, hiszen a vásárlók olyan terméket akarnak, aminek a kalóriatartalma alacsony.

Az édesítőszerek kiváló opciót nyújtanak ahhoz, hogy a cukrok édes ízét helyettesítsék

Polyák Éva, a Pécsi Tudományegyetem Táplálkozástudományi és Dietétikai Intézetének adjunktusa úgy fogalmazott, hogy azokat az édesítőszereket, amik a kereskedelmi forgalomban megtalálhatók, akár asztali édesítőszerként, akár bármilyen termékben, szigorúan ellenőrzik, az engedélyezett anyagok pedig teljesen biztonságosak.

Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal (EFSA) nagyon szigorú ellenőrzésnek veti alá ezeket az ízesítőanyagokat, a szabályozást pedig az új kutatási eredményeknek megfelelően rendszeresen felülvizsgálja. Ez a biztosítéka annak, hogy az engedélyezett anyagokkal édesített ételek és italok ártalmatlannak minősülnek, ha nem lépjük túl a hatóságok által meghatározott napi beviteli határértéket.

Az elfogadott napi mennyiséghez képest a ténylegesen felhasznált mennyiség olyan alacsony, hogy gyakorlatilag képtelenség a túlzott édesítőbevitel még rendszeres fogyasztás esetén is.

Aszpartám

Az aszpartám (E 951) világszerte az egyik leggyakrabban használt édesítőszer, amely 6000 különféle termékben, például italfélékben is megtalálható, de emellett számtalan egyéb fogyókúrás termék ízesítésére használják az 1960-as évek óta. Az időről időre felbukkanó vádak szerint ez a cukornál 180-200-szor édesebb anyag rákot és genetikai károsodásokat okozhat. Ezzel szemben a tudomány jelenlegi iránymutatása szerint az aszpartám teljes biztonsággal fogyasztható – ezen az állásponton van több mint száz ország élelmiszer-biztonsággal foglalkozó szabályozó hatósága, köztük az európai testületek is.

Az EFSA 2013-as nyilatkozata szerint nem hordoz egészségügyi veszélyeket, ha az ajánlatos mennyiséget – testsúly-kilogrammonként 40 milligramm – nem haladja meg.

Szacharin

A kristálycukornál mintegy 300-szor nagyobb édesítő képességgel rendelkező szacharin (E 954) a legrégebben ismert energiamentes édesítőszer: 1879 óta használják az élelmiszeriparban. Sokszor felmerült, hogy fogyasztása rákkeltő hatású: az 1970-es években patkánykísérletekkel bizonyították is, hogy fogyasztása összefüggésben áll a hólyagrákkal. Ez a hatás azonban csak olyan nagy adag mellett mutatható ki, amennyi a valódi életben elképzelhetetlen, hogy elfogyasszunk, ráadásul az elmúlt 30 évben nem igazolták, hogy az említett állatkísérlet eredménye emberek esetében is megáll.

A szacharin ezért ma már nem szerepel az illetékes európai és egyesült államokbeli hatóságok tiltólistáján: a tudomány álláspontja szerint nem jelent veszélyt a szervezetre. Megengedett napi mennyisége öt milligramm testsúly-kilogrammonként.

Szukralóz

A szukralóz (E 955) használata viszonylag új keletű: 1976-ban fedezték fel, és először 1991-ben engedélyezték Kanadában, az EU pedig 2000-ben. Nagyon intenzív, a kristálycukorhoz képest 600-szoros édesítőerejű, igen stabil, jól oldódó adalékanyag. Nagy visszhangot váltott ki, amikor az egyik legnagyobb üdítőital-gyártó világcég bejelentette, hogy diétás készítményében szukralózzal váltja ki az aszpartámot. A vizsgálatok szerint alkalmazása teljesen biztonságos: megengedett napi bevitele testsúly-kilogrammonként 15 milligram.

Aceszulfám K

Az aceszulfám K (E950) az aszpartámhoz hasonló édesítőerővel bír, és – elsősorban aszpartámmal vagy más édesítőszerekkel kombinálva – élelmiszeripari termékek ezreiben, köztük üdítőitalokban is felhasználják. Az előírások szerinti megengedett napi mennyisége kilenc milligramm testsúly-kilogrammonként: több száz vizsgálat tanúsága szerint használata nem jár egészségügyi kockázatokkal.

Sztívia

Természetes eredetű édesítőszer a sztívia, illetve a szteviol glikozidok (E 960). A sztívia egy növényi eredetű természetes édesítőszer, amely kétszázszor édesebb a kristálycukornál, de energiamentes. A sztívia növény Paraguayból származik. Dél-Amerikában már évszázadok óta használják édesítésre, az Európai Unió 2011 decemberében engedélyezte élelmiszeripari felhasználását.

A sztíviának az édesítésen kívül számos gyógyító hatása is van. Fogyasztása esetén nem jelentkezik fogszuvasodás. Normalizálja az anyagcserét, csökkenti a vér koleszterinszintjét. Serkenti az inzulintermelést, a vizeletkiválasztási rendszer működését, stabilizálja a vérnyomást. A vércukorszintre nincs hatása, sőt, még kissé növeli a glükóztoleranciát, ezért cukorbetegek is fogyaszthatják. Hatékonyan alkalmazható megfázás, influenza, szájfertőzés esetén.

A guarani indiánok már több száz évvel ezelőtt a növényből nyert folyadékot alkalmazták sebek gyógyítására, mert segít megakadályozni a hegesedést. Bőrregeneráló hatása miatt alkalmazzák bőrbetegségek kezelésére is.