A tibeti zengőtálak története Kínáig nyúlik vissza. A tálak használata Buddha tanításához kapcsolódik, melyet az „üresség” tanának hívnak. Az elnevezés találó, mert a hang, és hangterápia lényege, hogy kiürítse, „átmossa” az elmét, és a mentáltestet. A tanítás szerint a hangok energiával vannak felruházva, melyek „megszólítják” a lelket.

A tálak használata is erre épül. A lényege a meditáció és a nyugalmi állapot visszaállítása. A kezelés során a pácienst lefektetik, az igazi szakértő a földön kialakított fekhelyre esküszik. Ezt követően a test körül meghatározott távolságban elhelyeznek különféle méretű, mélységű tálakat. A kezelés ezután kezdetét veszi és a változatosan, lágyan megütött tálak rezgései lassan ellazítják az agyat és a testet.A tálak által kreált „zene”, nyugtatóan hat, és egy idő után a test teljesen elernyed, éber álomba merül.

A hangterápia lényege, hogy a testben felgyülemlett stresszpontok „kiürüljenek”. Ennek eredményeképp a kezelés során az ismert stresszzónák körül, kellemetlen feszítő érzés alakul ki, mely utána meg is szűnik. Sokan úgy írják le az élményt, mintha „megtisztulnának”. A szakértők szerint a kezelés során a hangtálak által keltett rezgések a testfelülettel érintkezve bejutnak az izmokhoz, a belső szervekhez, majd a lábujjakon és hajszálakon keresztül távoznak. Mindeközben a páciens megtapasztalja a tökéletes meditációt.

A hangtál kezelést számos dologre ajánlják. Enyhíti a stresszt, görcsoldó hatású, elősegíti az öngyógyulást, javít az alvás minőségen, megszűnteti a fejfájást, erőtlenség érzetet. A legszkeptikusabb embereknek is bátran ajánlják, mert csak nyerhet vele.