A homeopátia létezése a XVIII. századtól eredeztethető. Működési elve abban rejlik, hogy az adott készítmény hígítva tartalmazza a gyógyszert. A hígításnak köszönhetően szinte nincs is gyógyhatása a szernek, a placebo hatás érvényesül. Tudományos, klinikai kutatások nem támasztják alá a homeopátiás készítmények hatásosságát, és a beteg jobb közérzetét, és hangulatát, a placebo effektussal magyarázzák.

A homeopátiás szerek elsődleges felhasználói a gyermekek, a várandós nők, és azok, akik irtóznak a gyógyszerektől. Előnyeinek a mellékhatás mentességet, az olcsóságot, és a könnyű hozzáférhetőséget szokták megnevezni. Ezek azért lehetségesek, mert a készítmények javarészt vízből és/vagy tejcukorból állnak, így nem lehet mellékhatásuk, épp ezért a klinikai vizsgálatok sem szükségesek, tehát az előállítás költsége minimális. Nincs szükség diagnózisra a használathoz, így azonnal adhatóak. Hátránya, hogy igazi hatóereje nincs, a szervezet öngyógyító mechanizmusait tulajdonítjuk a homeopátiás szerek hatásának. A szerek használata után a beteg jobban érezheti magát egy ideig, és emiatt halasztja a megszokott gyógyszeres gyógykezelés elkezdését, ami kockázattal járhat. A legnagyobb probléma az összes közül mégis talán az, hogy egyáltalán nem fejlődik.

Ha mindenképpen gyógyszermentesen kívánunk meggyógyulni, csak egy bizonyos határig leszünk rá képesek, mert a szervezet öngyógyító képessége is véges.