Világunkat ma a „consumer society” definícióval lehet leginkább jellemezni. Ez általánosan ott nyilvánul meg, hogy mindent meg lehet határozni a fogyasztás és a média keresztmetszetében.

Az aktuális trendek, a szellemiség, a követendő ideológiák mind a színes dobozból jönnek, amit pedig azok határoznak meg, akik kezében a pénz, és hatalom van.
Az emberekre egy általános apátia jellemző, ami a sivárságból fakad. Felkel, dolgozik, hazaér, tv-zik, alszik. Majd mindez kezdődik előröl. Kijelenthető, hogy egy általános életelégedetlenség gyötri a lakosság nagy részét, ezt alátámasztják azok az adatok, melyek azt mutatják, hogy növekszik az alkohol, tudatmódosító szerek iránti kereslet, illetve növekszik a nyugtatók és antidepresszánsok eladásának száma.

Miből fakad ez az általános elégedetlenség? Talán az összehasonlításból. Hogy ösztönösen tudjuk, és érezzük –az idősebb korosztály pedig emlékszik -, hogy az élet többről szól, mint az állandó pénzhajhászásról, persze jelen helyzetben az az egyetlen feltétele annak, hogy a világban boldogulni tudjunk, boldogulni pedig mindenki akar. Ez egy ördögi kör. De mégis, a létezés többről szól, mint az anyagi javak, a státusz és a csillogás. Többről kell, hogy szóljon, csak a médiában, és az átalakuló társadalomban, már nem fér meg egymás mellett a valós érték, és a pénzzé tehető – profitot gyártó – materiális érték. A jelenkor alap vezényszava ez lehetne: „Az vagy amit veszel, és annyit érsz, amennyiért veszed!” pedig ez nem igaz.
A másik ok, amiből ez az általános elégedetlenség fakad, hogy igazán az ember nem tudja miben higgyen, egyáltalán higgyen-e és ha hisz merje-e felvállalni. Ezek olyan kérdések, melyekre nincs egyöntetű jó válasz. A régebbi generációkban a hit még központibb szerepet játszott, mint manapság. Talán ez lehetett az oka annak, hogy nem a pénz volt az életközponti szimbóluma, hanem a családi egység. Persze ezzel nem azt mondom, hogy hinni kell, mert a vallás is csupán egy ideológiai meggyőződés, hanem egyszerűen csak azt, hogy hinni kell, hogy van miért élni, hogy van mibe kapaszkodni, ha az élet egyszer csak sivárrá kezdene válni.