Jump to content

Mi a baj a világgal? Avagy csak egy kis elmélkedés...

2014. 11. 25. 09:00

Mert valami van vele. Ha átgondolja az élet nagy kérdéseit, eltöpreng egy kicsit a múlton, összehasonlítja anyainkéval a jelent, és belemerül a jövő tervezgetésébe, egy dolgot észre fog venni. Minden más. Minden értékesebbnek tűnik, holott az igazi értékek elveszni látszódnak.

Világunkat ma a „consumer society” definícióval lehet leginkább jellemezni. Ez általánosan ott nyilvánul meg, hogy mindent meg lehet határozni a fogyasztás és a média keresztmetszetében.

Az aktuális trendek, a szellemiség, a követendő ideológiák mind a színes dobozból jönnek, amit pedig azok határoznak meg, akik kezében a pénz, és hatalom van.
Az emberekre egy általános apátia jellemző, ami a sivárságból fakad. Felkel, dolgozik, hazaér, tv-zik, alszik. Majd mindez kezdődik előröl. Kijelenthető, hogy egy általános életelégedetlenség gyötri a lakosság nagy részét, ezt alátámasztják azok az adatok, melyek azt mutatják, hogy növekszik az alkohol, tudatmódosító szerek iránti kereslet, illetve növekszik a nyugtatók és antidepresszánsok eladásának száma.

Miből fakad ez az általános elégedetlenség? Talán az összehasonlításból. Hogy ösztönösen tudjuk, és érezzük –az idősebb korosztály pedig emlékszik -, hogy az élet többről szól, mint az állandó pénzhajhászásról, persze jelen helyzetben az az egyetlen feltétele annak, hogy a világban boldogulni tudjunk, boldogulni pedig mindenki akar. Ez egy ördögi kör. De mégis, a létezés többről szól, mint az anyagi javak, a státusz és a csillogás. Többről kell, hogy szóljon, csak a médiában, és az átalakuló társadalomban, már nem fér meg egymás mellett a valós érték, és a pénzzé tehető – profitot gyártó – materiális érték. A jelenkor alap vezényszava ez lehetne: „Az vagy amit veszel, és annyit érsz, amennyiért veszed!” pedig ez nem igaz.
A másik ok, amiből ez az általános elégedetlenség fakad, hogy igazán az ember nem tudja miben higgyen, egyáltalán higgyen-e és ha hisz merje-e felvállalni. Ezek olyan kérdések, melyekre nincs egyöntetű jó válasz. A régebbi generációkban a hit még központibb szerepet játszott, mint manapság. Talán ez lehetett az oka annak, hogy nem a pénz volt az életközponti szimbóluma, hanem a családi egység. Persze ezzel nem azt mondom, hogy hinni kell, mert a vallás is csupán egy ideológiai meggyőződés, hanem egyszerűen csak azt, hogy hinni kell, hogy van miért élni, hogy van mibe kapaszkodni, ha az élet egyszer csak sivárrá kezdene válni.


(A kép forrása: http://www.maniacworld.com/)