A günandromorfia nemes egyszerűséggel azt jelenti, hogy hímnős, azaz az adott élőlénynél, mind nőstényre, mind hímre jellemző vonások jelen vannak. A kardinálispinty esetében bilaterális günandromorfiáról beszélhetünk, ami alatt azt kell érteni, hogy a madár egyik oldala hím a másik oldala nőstény

Az állatvilágban ez egyébként gyakran előforduló jelenség, de inkább csak a rovarok és lepkék esetében, a madarakra kevésbé jellemző. Ezért kiemelkedő a fehér-piros tollazatú pinty esete. Az utóbb említett faj életmódjáról és szokásairól nem tudnak sokat a biológusok, ezért egy kutatás szerveződött, hogy nagyobb rálátással bírjanak ezekre a különleges madarakra.

A kutatást Brian Peer, a Western Illinois Egyetem szakembere vezette. A megfigyelés célja az volt, hogy kiderüljön, hogyan lépnek a madarak kapcsolatba társaikkal, illetve az, hogy párosodnak-e egymással vagy sem. Az eredmény az utóbbi opciót támasztotta alá.

A 2008 és 2010 kötött végzett vizsgálódás időintervalluma alatt, egyetlen (a megfigyeltek közül) madár sem párzott, illetve nem reagált a kutatók által lejátszott madárhangokra. Egyszerűen nem léptek kapcsolatba sem saját fajtársaikkal, sem más madarakkal, sőt nem is énekel.

A kardinálispinty remeteként él, de nem azért mert a többi szárnyas kiközösítette volna (kifejezetten toleránsak a fajtával szemben, nem támadják azt), egyszerűen csak nem keresi a többi madár társaságát. Az eredményekről bővebben a Wilson Journal of Ornithology lapban olvashatnak.

A kardinálispintynél azért ennyire szembetűnő a hímnősség, mert a madár egyik fele a jellegzetes vörös tollszínben díszeleg (hím), addig a mási oldala pedig fehéres, jellegtelen színt öltött (tojó).