A sírás leginkább szociális jelzőeszközként funkcionál. Kialakulásának valódi oka Ad Vingerhoets pszichológus szerint a veszély és fájdalom jelzésének mivoltában keresendő.

Egy bizonyos távolságon belül a legegyszerűbb gesztusnak bizonyul, amivel a leghatásosabban, rövid idő belül tudtára lehet a másiknak adni, hogy valami történt, vagy történni fog. Napjainkban azonban nem látni síró embert, ennek oka az, hogy a társadalom felfogásába valamiért úgy épült be a nyilvános könnyhullatás, mint kínos szituáció. Ez azért baj, mert a sírás egyfajta segítség hívás, még akkor is ha az ember magányosan, elzárkózottan teszi. Viszont a társadalmi nyomásnak eleget téve az ember az otthon magányában enged neki teret, ezáltal izolálva a segítségtől.

Biológiai szempontból kifejezetten hasznos azonban, mert a sírás segít feldolgozni a stresszt, nyugtató, ellazító hatással bír. A könnycseppekkel pedig salakanyagok, illetve bizonyos hormonok távoznak.

Belátja már, hogy nem szégyen és gyengeség a sírás?