Jump to content

Ezért nem esik el, vagy épp megy falnak az alvajáró

2015. 03. 12. 16:00

Valószínűleg mindannyiunk agyán átfutott már a gondolat, vajon, hogy-hogy nem töri össze magát egyetlen alvajáró ismerős sem, miközben éjszakai felderítőútra indul? A válasz az agy „GPS” központjában keresendő.

Akik alvajárók, tudják mekkora áldás, ha az ember nem arra ébred, hogy vérző orral ül hálószoba fala előtt, vagy épp kificamodott bokával hever a letarolt nappali közepén. Az ilyen és ehhez hasonló baleset az éjszakai korzózáshoz elviekben hozzá kellene, hogy tartozzon, ám az agy nagyon leleményesen kivédi az ilyen helyzeteket, hogy a holdkóros reggel a saját ágyában ébredhessen, vagy legalábbis ahhoz hasonló biztonságos helyen.

Az agy „GPS” rendszere, csupán a tavalyi évben került felfedezésre, a New York-i NYU Langone Medical Centre kutatói által. A fejben lévő irányítórendszer hatékonyságát egérkísérletekkel is alátámasztották.

A kísérletek komplexen körbejárták az alvási szakaszok minden állomását, és arról számoltak be, hogy pl. az egerek térérzékelése a REM szakaszban is ugyan olyan tökéletes, mint ébrenléti állapotban, sőt a kezdeti és végszakaszban is megfelelő.

Az éjszakai tájékozódás, az agysejtek azon csoportjának köszönhető, mely a test irányításáért felelős. Mivel ezek az éjszaka és az alvási fázisok mindegyike során aktívak, az alvajárónak ezért nem jelent problémát kikerülni például egy asztalt, még abban az esetbe sem, ha ő maga tudatosan nem érzékeli annak közelségét. Legalább ennyi vigasz jut azok számára, akik gyakran tesznek egy kört éjszaka a lakásban, miközben alszanak.


További érdekességekért, bátran keresse fel a Biokalauz Facebook oldalát!
(A kép forrása:http://www.brianrwilliams.com/)