A vulkán Indonézia keleti részén található, és az Ijen vulkánkomplexum részét képezi. Érdekessége a helynek, hogy a 2386 méter magasan fekvő tűzhányó kráterében lelhető fel a világ legnagyobb türkizkék tava, a 20 km széles és 200 m mély tó, ami színét a magas kénsavtartalmának köszönheti.

A krátert a 18. század végén fedezték fel, azóta már többször is kitört, a vulkán tehát ma sem veszélytelen. A tűzhányó különlegessége, hogy régóta kénbányaként üzemel.

A kráter belsejében egy 250 méter hosszú köves, és rendkívül meredek út vezet a bányához, ahol a sziklahasadékokból gyakran a 300 fokot is elérő, sűrű „ fumarola” gőz terjeng.

Kawah Ijennél a ként egy kondenzációs eljárással, folyékony állapotban termelik ki. Az idők folyamán létrejött hatalmas kéntömeg még ma is kb. 10 tonnával növekszik naponta. Annak ellenére, hogy a százfokos hőmérséklet és a mérgező füst miatt nap, mint nap életveszélynek vannak kitéve, mégis bányászok százai dolgoznak a ragyogó kék fényben, mindenféle speciális védőöltözet és bányászfelszerelés használata nélkül.
A munkások mindössze egy szájuk elé kötött nedves kendővel védekezhetnek a szélcsendben is borzalmasan maró gőz ellen, amely látáskárosodást és légzőszervi problémákat okoz. Azok, akik a bányában dolgoznak, mindannyian az életüket kockáztatják, ugyanis a tóból bármikor mérges gázbuborékok törhetnek fel.

A Kawah Ijenen bányájában a bányászokon túl, mintegy kétszáz teherhordó munkás is dolgozik, ők szedik össze és rakják kosarakba a bányászok által letört rögöket. Az összegyűjtött ként pedig fa rudakon, fonott kosarakban cipelik több órán keresztül. Az utolsó, 25 halálos áldozatot követelő baleset a bányában 1989-ben történt.

Borzalmas belegondolni, hogy a 21. században hány olyan ember él, akiknek a mindennapok során az életük kockáztatása egyet jelent magával a létfenntartásukkal.