A kérdés, hogy miért csak a kezeken és lábakon, leginkább az ujjvégeken jelennek meg a ráncok, most megválaszolásra került. A jelenséggel több kutató is foglalkozott, ám a témával kapcsolatos áttörés a Newcastle Egyetemnek köszönhető.

A bőr „kiázását” tulajdonképpen az idegrendszer által vezérelt túlélési képességnek nevezhetjük (legalábbis régen az volt elsődleges funkciója). Az ujjvégek ráncosodásának fontos szerepe van, többek közt elősegítik a tapadást, azaz a víz alatt lévő tárgyakat az gyorsan reagáló apró bőrredők könnyebbé teszik. Illetve a nedvesség hatására az újvégeken keletkező mély ráncok elvezetik a vizet, így a nedves tárgy megragadásra egyszerűbbé válik.

A fenti elméletet egy kísérlettel is alátámasztották, amelyben az önkénteseknek golyókat kellett pakolniuk, természetesen víz alatt. A csoportot két részre osztották, „sima kezűekre” és „kiázott kezűekre”. Nem meglepő módon minden feladatban az utóbbiak teljesítettek jobban, ami azt a felvetést igazolja, hogy a bőr víz alatti ráncosodásának evolúciós szerepe van.