A sportolás hozzátartozik az egészséges életmód kialakításához, és fenntartásához. Napi 20 perc mozgással számos betegség kialakulását előzhetjük meg. Na de mi a helyzet az edzést követő izomlázzal?

Az általános vélekedés szerint nem szabad feladni egyből a napi kitűzött célt, sőt ugyan úgy kell folytatni a sajgó izmok ellenére is, de mára ez az álltás megkérdőjeleződött.

Az izomláz több tényezőre vezethető vissza. A nagymértékben igénybe vett izom nem kap a megnövekedett teljesítményhez szükséges mennyiségű oxigént, ezért kénytelen aerob (oxigéngazdag) működésről anaerobra (oxigénmentes) áttérni. Ezen utóbbi folyamat végterméke a tejsav, mely eltolja a pH egyensúlyt, és a munkát hirtelen abba hagyva nem tud kiürülni az izomzatból

A pH eltolódás és a sav térfoglaló jelenléte egyaránt izgatja a fájdalomérző receptorokat, ezért lesz kellemetlen minden mozdulat. Manapság a tejsav mellett már hangsúlyozzák a hirtelen terhelésre bekövetkező mikrorepedések, illetve a sejteken belüli kalcium-ion felhalmozódásának szerepét is, valamint mindezen folyamatok miatt kialakuló helyi gyulladásos folyamatokat.

Mai napig – rosszul - még mindig az él a köztudatban, hogy az izomláz ellen hatásos, ha nem hagyunk fel a kemény edzéssel, mert így ürül ki leggyorsabban az izmok közé „beszorul” tejsav. Ez valamelyest igaz is, viszont a további intenzív mozgással a már megterhelt izomnak – melyen mikro szakadások, sérülések keletkeztek – mégsem ez a legjobb. Persze a tornát nem szabad abbahagyni, de az addigi intenzitással nem szabad folytatni, mert azzal csak többet ártunk, mint segítünk. A helyes ilyenkor, ha könnyebb mozgást végzünk, ami ugyan serkenti a véráramlást, de nem terheli meg az izmot, ezáltal a lehető leghumánusabb módon tünteti el az izomlázat okozó tejsavat.