Az fáradékonyságot nem szabad félvállról venni, főleg ha tartósan legalább egy-két hétig fennáll, vagy rendszeresen visszatér, és a friss levegőn töltött aktivitás sem mulasztja el. Egy felnőtt napi alvásigénye nyolc nyugodt óra. Kisgyerekeknél ez a szám 10-12 óra közé növekszik, míg időskorra szinte felére csökken.

Persze nem kell azonnal a legrosszabbra gondolni. Mindenki érezheti magát fáradékonyabbnak olykor, a kimerítő testi-lelki feladatok sokat kivesznek az emberből, sőt az alvásmilyensége is nagyban hozzájárul a dologhoz. Akkor érdemes azonban orvoshoz fordulni a fáradékonysággal, ha tartósan fennáll, sem a megfelelő milyenségű és mennyiségű pihenés, sport után is jelentkezik és a mindennapi tevékenység végrehajtásában akadályozza az embert, esetleg teljesítménycsökkenéshez eredményez.

A fehérre meszelt váróba belépve valószínűleg felélénkül az ember, de nem kell a legrosszabbra gondolni, mert gyakorta „csak” a lelki kimerültség vetül ki az ember fizikális állapotára, az pedig könnyen kezelhető. Ezen kívül az alacsony vérnyomás, a migrén az anyagcsere-betegségek, vérszegénység és az immunrendszert legyengítő vírusos betegségek szoktak még a kiváló okok közt szerepelni, na meg a helytelen életmód. Utóbbi alatt nem megfelelő táplálkozást, a mozgásszegénységet kell érteni. Ahogy a semmittevéstől is el lehet fáradni, úgy a sportolás hiányától is, vagy épp a sok zsíros, tápanyagtól mentes étel fogyasztásától, amit a vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag menük rovására eszünk.

A tartós fáradtság kiváltója nem mindig „valódi” betegség, sokszor elég lenne változtatni az életstíluson, és megpróbálni fenntartani a lelki egyensúlyt. Persze ha ezek mellett még mindig fennáll, akkor muszáj látogatást tenni az orvosnál.