Mások polgári engedetlenségi mozgalmat hirdetnek a kötelező oltások gyakorlatával szemben. Fenti példákon mosolyoghatnánk is, de tudnunk kell, a téma mindenkit érint, beoltottat és oltatlant egyaránt, és milliók életével játszik, akár csak gondolatban, aki a kötelező oltások eltörléséért lobbizik.
A himlőoltás
A tudománytörténelem a védőoltások úttörőjének Edward Jennert, a 18. században élt angol kutatót tartja. Kétségtelen, hogy Jenner munkája volt az, ami aztán a modern védőoltási rendszerek kidolgozásához vezetett, úgy is említik Jennert, mint az “immunológia atyját”. Tudjuk azonban, hogy már az ókori Kínában is felismerték, hogy a himlőfertőzésen átesett ember újra nem betegszik meg himlőben. Kínában a himlő kevésbé agresszív formájában megbetegedett emberekből véve a kórokozót tartalmazó nedvet, azt a bőrön ejtett felszínes bőrsebbe helyezték (inokuláció). Az első írásos emlék hasonló eljárásról a 8. századi Indiából származik, egy Madhav nevű indiai orvos, Nidana című könyvében foglalja össze a himlő inokulációról szerzett tapasztalatait. Jenner módszere és a korábbi példák között azonban lényegi különbség, hogy Jenner tehénhimlő kórokozóját használta oltáshoz. Innen ered maga a vaccináció elnevezés is; vacca latinul tehenet jelent. Ez a vírus szerkezetét tekintve hasonló az emberi fertőzést kiváltó vírushoz, azonban sokkal kevéssé veszélyes betegséget idéz elő, ami után a védettség az emberi himlővel szemben is kialakul. A fertőződéskor az immunrendszer sejtjei olyan anyagokat termelnek, amik elpusztítják a kórokozókat. Olyan sejtek is részt vesznek ebben a reakcióban, amik később, úgynevezett “memória” sejtekké alakulnak, és egy következő fertőződéskor emlékezni fognak arra, hogy milyen védekezés volt hatásos az adott kórokozóval szemben. A betegség az elmúlt évszázadokban milliószámra szedte áldozatait, végül Jenner módszerén alapulva, a WHO (Egészségügyi Világszervezet) programot hirdetett, aminek a célja a kórokozó teljes eradikációja (kiirtása) volt. Kampányt szerveztek, hogy mindenkit oltsanak be himlő ellen. A kampány 1980-ban zárult le. Az utolsó himlő okozta haláleset 1978-ban volt Angliában.
Egyéb oltási módszerek
A himlőoltás mellett, ami élő, legyengített kórokozókat használ oltóanyagként, egyéb módszereket is kifejlesztettek. Megfigyelték, hogy egyes esetekben az elölt (nem élő), már ártalmatlan kórokozó használatával is hasonló eredményeket lehet elérni. Ilyen volt például a szamárköhögést okozó Bordetella pertussis baktérium ellen kifejlesztett oltás 1926-ban. Később arra is rájöttek, hogy az immunológiai válasz és védettség kialakulásához elég, ha a kórokozónak csak egyes részeit (tisztított fehérjéit, polyszacharid egységeit) alkalmazzák. Ilyen az előbb említett szamárköhögés elleni oltás továbbfejlesztett változata, vagy a torokgyíkot okozó Corynebacterium diphtheriae elleni oltás. Legújabban genetikai módszerekkel előállított oltóanyagokat is fejlesztettek, ezek közé tartozik a Hepatitis B vagy a HPV (Human Papilloma Vírus) elleni oltás.
