Az eddig is köztudott volt, hogy az alacsony szívverés egészséges, de hogy valóban mennyire, az csak most lett számszerűsítve. Ami meglepő eredményeket hozott.

45-80 dobbanásig

A versenysportolóknak és atlétáknak a nyugalmi szívverésünk percenkén körülbelül 40-45 dobbanás. Ellenben a nagy átlagról nem ez mondható el, hanem ennek inkább duplája, ami számukra nem jó hír. Ugyanis a kutatás szerint azok az emberek, akiknek a nyugalmi pulzusszámuk a percenként 80 körüli értéknél stagnál, azok nagyobb valószínűséggel halhatnak meg az elkövetkezendő 20 évben valamilyen rendellenességben, mint azok, akiknek szíve percenként fele ennyit ver.

Sőt a kutatók azt is számszerűsítették, hogy minden egyes plusz 10 percenkénti ütésszám, 8 százalékkal növeli a halálos betegségek kockázatának kialakulását, és 9 százalékkal a szívrohamét.

Kutatások kereszttüzében

A számszerűsített tények megállapításához a Medical College of Qingdao University kutatói 46 tanulmányt vizsgáltak újra, amelyek összesen 1,2 millió ember adatait tartalmazták, a 21-50 éves korosztályban. Mint kiderült, a 90 körüli percenkénti szívdobbanás a leghalálosabb.

„A kutatás egyértelműen rávilágított arra, hogy az embereknek jobban oda kellene figyelni a nyugalmi állapotban lévő pulzus optimalizálására, azaz többet kellene sportolniuk, hogy az ideális értékre csökkenjen”- mondta a kutatást vezető  Dr. Dongfeng Zhang. Az optimális szívverés elérése már csak azért sem hátrány, mert ezzel nagyban csökkenthető a szívinfarktus kialakulásának kockázata, ami még mindig vezető halálok a kardiovaszkuláris betegségek között, világátlagban is.

A kiegyensúlyozott szívműködés a hosszú élet egyik titka, így nem árt, ha tényleg nagyobb figyelmet fordít az ember a szívére, mint amúgy tenné. A dohányzás visszaszorítása, a kevesebb alkoholfogyasztás már az első lépés az egészségesebb mindennapok felé. Viszont az igazi kulcs a sport.

Nagyjából 3-4 hét rendszeres sportolás után a nyugalmi állapotban lévő szívverés és a vérkeringés elkezd alkalmazkodni az új ritmushoz, három hónap után pedig teljesen adaptálódik az egész szervezt, ami a nyugodt, lassú, kiegyensúlyozott szívverést eredményez.  

Természetesen korfüggő is a nyugalmi állapotban lévő szívverés gyakorisága. A középkorúaknál a 70 körül érték is elfogadható, ám a húszas évei elején járó fiatal esetében az már annyira nem elfogadható.