Kilenc év és hat beültetés után ikrei lesznek egy miskolci házaspárnak. Történetük lehetne egyedi is, azonban mégsem az, ugyanis egyre több magyarországi házaspár küzd a meddőség ellen. A Kossuth Rádió Napközben című műsorában a várandós kismama elmondta: lelkileg sokkal inkább megterhelő volt, mint fizikailag, és anyagilag is sokat áldoztak a kilenc év alatt, ugyanis minden egyes kezelés az állami támogatás ellenére is sok pénzbe került. És néha ez sem elég a sikerhez, hiszen az sokszor hajszálon múlik. Egy másik, leendő anyuka úgy fogalmazott: amikor mégsem történik meg a beágyazódás, akkor gyászhoz hasonló az érzés, a fogantatást viszont kimondhatatlan öröm kísérte.

Csaknem százezer magyar pár érintett a meddőségben

Sipos Miklós, a lombikprogramban érdekelt Forgács Intézet igazgatóhelyettese a műsorban ismertette: világszerte, így Magyarországon is nő a meddő házaspárok száma. A férfiak termékenysége drámaian csökken, a nők pedig egyre később vállalnak gyereket, pedig a kor előrehaladtával csökkennek a petefészek funkciói, emellett évente mintegy fél százalékkal nő világszinten a korai menopauza előfordulása. Kihangsúlyozta: napjainkban mintegy 100 ezer magyar pár érintett a meddőségben.

A meddőség okaival kapcsolatban kifejtette: annak egyik legfontosabb tényezője az életkor, ugyanis egy 40 éves nőnek az esélye arra, hogy a lombikprogramban teherbe esik, szűk 15 százalék lesz csupán, innentől kezdve évente felére csökken az eredményességi mutató, egészen 44 éves korig, amikor csak 2 százalék lesz. Ezenfelül csak minden századik lombikbébi születik élve – mondta a Forgács Intézet vezetője. Férfiakra is kitért: szociológiai és társadalmi kérdések színesítik a fertilitást, hiszen egyre gyakoribb, hogy 50 és 60 évesen kerülnek családalapítás közelébe férfiak, azonban ebben a korban már nem az a nemzőképesség jellemző rájuk, mint korábban. Felhívta a figyelmet: egyes kutatások szerint az 50 év feletti apai életkor megnöveli egyes mentális rendellenességek előfordulását, így például az autizmus gyakrabban fordul annál a gyereknél, ahol az apa 50 év feletti korban nemzi őt.

Kénytelen volt a WHO a hetvenes években lerontani a normális férfi termékenyítő-képesség jellemzőit, a normális spermakép standardjait lerontani, mert olyan nagymértékben csökkent a spermiumkvalitás, hogy gyakorlatilag a férfiúi populáció nagy része esett volna bele a meddő csoportba, tehát amiatt, hogy javítani nem tudtunk a nagy romláson, adminisztratív úton kellett megváltoztatni a kereteket – fejtette ki a szakember, miért változtattak a standardokon csaknem 50 éve. A változásnak környezeti tényezői lehetnek, de ezt még nem sikerült kideríteni, hogy konkrétan melyek. Természetesen egy mozgó spermiummal már tud csodát tenni az orvostudomány, nem kell hozzá több millió, mint a természetes fogantatáshoz – tette hozzá.

Azt leszögezte, hogy orvosi értelemben a férfimeddőség könnyebben kezelhető, mint a női, az sokkal szűkebb spektrum szokott lenni, ugyanis idősebb korban sokkal kevesebb megfelelő női petesejt használható fel megtermékenyítés céljára.

A meddőség lelki oldalát érintve úgy fogalmazott: sokan évekig titkolják, hogy meddők, vagy megpróbálják saját maguk kezelni, és nagyon gyakran későn fordulnak orvoshoz. Sipos azt is tanácsolja a pároknak, hogy 38 éves kor felett már ne várjanak 12 hónapnyi célzott, de sikertelen házasélet után, hanem fél év után forduljanak orvoshoz.