A feltárásokat az Olorgesailie ásatási helyszínen, a kelet-afrikai nagy hasadékvölgy térségében végezték. A régióban folytatott feltárás a Smithsonian Intézet tudósa, a kutatásban résztvevő Rick Potts szerint több mint egymillió évre visszanyúló betekintést enged a történelmi múltba. A kutatók egyebek mellett a szerszámkésztő technológia fejlődésének jeleit is megtalálták.

A tudósok szerint a régióban lezajlott környezeti változások alapvető hatással lehettek a régióban élő korai Homo sapiens evolúciójára - ismertette a BBC News.

A leletek alapján a korai emberek már 700 ezer évvel ezelőtt megjelentek a térségben, és a környéken talált sziklákból nagy kőbaltákat készítettek. "Technológiailag a dolgok nagyon lassan változtak, sok százezer év alatt" - mondta el Potts.

Ezután, mintegy félmillió évvel ezelőtt valami megváltozott. A térségben hatalmas tektonikus mozgások zajlottak és szélsőséges éghajlati körülmények uralkodtak. Az erózió miatt mintegy 180 ezer évnyi időszakról a kutatók nem találtak leleteket.

Nemcsak a táj változott meg, hanem az állat- és növényvilág is - korai elődöknek tehát megváltozott természeti erőforrások álltak a rendelkezésére. Attól kezdve, hogy a 180 ezer éves "szünet" után ismét leletek jelzik az ember tevékenységét, a kőkorszaki emberek élete tökéletesen megváltozott.

"A változás sebessége igazán figyelemre méltó. Az említett hiátus alatt történhetett egy fordulat, az evolúció egy felgyorsult periódusa" - állapította meg Potts.

Új szerszámok jelentek meg: kicsi, éles pengék és hegyek, amelyeket obszidiánból, sötét vulkanikus üvegből készítettek. Ez a technológia a középső kőkorszakba való átmenetet jelzi - magyarázta Eleanor Scerri, az Oxfordi Egyetem kutatója.

Új eszközök jelentek meg, a nagyobb szikladarabokból formált kőbalták helyett a korszak emberei már inkább éles pengéket készítettek: lándzsákra erősítették és messzire hajítható fegyverként használták.

Míg a kőbaltákhoz való szikladarabok 98 százalékát Olorgesailie környékének 5 kilométeres körzetében találták, az obszidiánért jóval távolabbra kellett menniük. 25-95 kilométerre vándoroltak az értékes anyagért, s közben kapcsolatba kerültek más embercsoportokkal.

A leletek alapján ez a kenyai régészeti helyszín lehet a legkorábbi ismert példa a hosszú távú szállításra, esetleg kereskedelemre.

Arra is találtak bizonyítékokat, hogy a feltehetően 20-25 fős kis csoportokban élő korai emberek okkerszínű festéket használtak. Az azonban nem világos, hogy ennek csak gyakorlati célja volt, vagy közösségi rituális jelentéssel is bírt.

Marta Mirazon Lahr, a Cambridge Egyetem tudósa szerint mivel a kenyai régészeti helyszínen a kőkorszaki emberek jelenléte folyamatosan észlelhető, ez a térség különösen alkalmas arra, hogy megértsük az Afrikában ebben a korszakban lezajlott emberi evolúciót.

Scerri és Chris Stringer antropológus szerint a kutatási eredmények arra utalnak, hogy a középső kőkorszak új technológiája Afrika keleti és nyugati részén egyidejűleg fejlődött ki.

"A középső kőkorszak Afrika különböző részein valószínűleg már 315 ezer évvel ezelőtt megjelent. Tehát nem valószínű, hogy kialakult valami egy helyen és onnan terjedt tovább más helyszínekre" - mondta Stringer, a londoni Természettudományi Múzeum kutatója.

Bár a kenyai ásatásokon feltárt bizonyítékok a Homo sapiensre jellemzőek, fosszilis maradványokat nem találtak ebből a korszakból a térségben.

A legrégebbi Homo sapiens-kövületeket Marokkóban fedezték fel: a maradványok korát 300-350 ezer évesre becsülték.