Ezt a különálló idegrendszert enterális idegrendszernek (ENS) nevezik a szakemberek. Különlegessége abban rejlik, hogy teljesen autonóm módon működik, vagyis nem kap utasításokat az agyból vagy a gerincből.

A kutatók egy csoportja azért nevezte el ezt a speciális idegrendszert „második agynak”, mert amellett, hogy ebben a rendszerben az idegsejtek csoportosulása jól összehangoltan működik, az ENS az egereken végzett kísérletek alapján „okosnak” is bizonyult – olvasható a JNeurosci című folyóiratban megjelent tanulmányban.

Az enterális idegrendszer több millió neuronja alapvető szerepet játszik a tápcsatorna viselkedésének szervezésében – állítják a tanulmányt készítő ausztrál kutatók, akik különböző képalkotó technikákat használtak fel az idegsejtek működésének feltérképezéséhez. Amikor a tudósok az elkülönített egérvastagbeleket elektromos árammal ingerelték, a benne található idegsejtek összehangoltan, ritmikusan „tüzelni” kezdtek, a vastagbél környező izomsejtjei pedig ennek mintázatnak megfelelően összehúzódtak.

Ez a ritmikus, összehangolt idegi aktivitás nagy valószínűséggel ösztönzi a bélizomzat specifikus szekcióit, hogy a vastagbél mozgásával a salakanyagok a megfelelő irányba, a megfelelő ütemmel haladjanak.

A szakértők szerint a neuronok vastagbélben megfigyelt összehangolt működése kísértetiesen hasonlít ahhoz, amit az agy fejlődésének korai szakaszában látni lehet. Ez azt jelentheti, hogy a vastagbélben azonosított mintázat egy ősi tulajdonság, amely az enterális idegrendszer fejlődésének korai szakaszától kezdve létezik.

De egyes tudósok még ennél is továbbmentek: mivel egy elmélet szerint ennek a speciális idegrendszernek kifejlődése megelőzte a központi idegrendszer megjelenését. Így feltételezésük szerint a vastagbélben látott tüzelési mintázat a legkorábbi működő agyról adhat képet: vagyis a „második agynak” titulált neuroncsoport tulajdonképpen az „első agyunk” lehet.

Ha ez igaz, a központi szerv eredeti feladata a salakanyagok mozgatása volt az élőlényekben, és csak később kapott nagyobb, összetettebb szerepet a test üzemeltetésében.

Azt mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a mostani felfedezés egyelőre kizárólag egerekhez köthető, és egyáltalán nem biztos, hogy a megállapítások más emlősökre, így az emberre is igazak. Ehhez további kutatásokra van szükség.