Először Boris M. Levinson amerikai pszichiáter vette észre az 1980-as években kutatásai során, hogy a visszahúzódóbb gyermekek is könnyebben megnyíltak, amikor a kutyája közelében tartózkodtak. Úgy vélte, hogy a négylábú segítőn keresztül sokkal egyszerűbben és gyorsabban kiépíthető a terapeuta és a páciense közötti kapcsolat. A módszer egyre nagyobb teret nyer idehaza is.

A terápiák ugrásszerű fejlődést eredményezhetnek 

Gulyás Bianka gyógypedagógus és kutyakiképző a hirado.hu megkeresésére elmondta, az első esete, egy mozgásában korlátozott kisfiú terápiája, a mai napig élénken benne él. A kétéves folyamat alatt szemtanúja lehetett annak, hogy a kilencévesen még kapaszkodás nélkül lépcsőzni sem tudó gyermek tizenegy éves korában ugyan kis segítséggel, de már kerékpározott. Ez a nagyfokú előrelépés a kutyás terápiának volt köszönhető.

Tesztelik a terápiás kutyákat

Gulyás Bianka 2015-ben választotta ki első segítőtársát, Mesét, akit már egynapos korában teszteltek, hogy alkalmas lesz-e a különböző terápiás feladatok ellátására. Hathetesen a tesztet megismételték, akkor már a korának megfelelő, nehezebb feladatokat kapott a golden retriever. Ezen a teszten is átment, ezután következett az otthoni és az intézményi kiképzés. Szinte hihetetlen, de a kutyakölykökről már születésük után kiderül, hogy milyen temperamentumúak, mennyire tudnak majd önálló döntéseket hozni.

Mesét három hónapos korában gazdája elvitte a békéscsabai Esély Pedagógia Központba – ahová speciális nevelési igényű és értelmi fogyatékkal élő gyermekek járnak –, hogy megszokja a különböző ingereket. Majd három hónappal később visszatértek az intézménybe, és egy hatfős, közepesen értelmi fogyatékosokból álló gyerekcsoportban próbálták ki. A szakember elmondása szerint megbízott a gyermekekben, tudta, hogy a kutyát nem fogja olyan inger érni közöttük, ami megijesztheti.

Érdeklődésünkre, hogy megkülönböztetnek-e kifejezetten terápiás célra alkalmas kutyafajtákat, a gyógypedagógus azt válaszolta, hogy bár nem a fajtát nézik, hanem az egyedet, de a magyar terápiás szövetség online oldalán a statisztika beszédes: a közel hatszáz terápiás kutyából több mint ötszáz retriever, labrador vagy vizsla. Javarészt ezek a fajták alkalmasak, mivel nagyon gyermekcentrikusak természetükből fakadóan.

Aktív és passzív jelenlétükkel egyaránt segítenek

A kutyás terápiának három alfaját különböztetik meg – magyarázta Gulyás Bianka. Állatasszisztált terápiáról akkor beszélünk, hogyha célcsoportra szabottan, előre kiválasztott eszközökkel meghatározott célt szeretnének elérni a terápiás kutya közreműködésével. Ebben az esetben előre megbeszélik a terapeutával, hogy mire van szükség, a foglalkozáson miként vegyen részt, a feladatokba milyen módon tudják bevonni az állatot, illetve mit várnak el tőle. Ezek a terápiák megcélozhatják a beszéd vagy a mozgás fejlesztését egyaránt.

A másik típus az állatasszisztált aktivitás. Ezekben az esetekben a kutya passzív megfigyelőként is jelen lehet, már a puszta jelenléte is eredményes. Ilyen foglalkozás volt többek között a Dobozi Közösségi Ház és Könyvtárban, valamint a Békéscsabán található Békés Megyei Könyvtárban megvalósított tízalkalmas projekt is, amely során kiscsoportban dolgoztak fel egy-egy mesét Mese és Repeta közreműködésével.