Ugye megvan az a pillanat, amikor az első nyári, meleg napsugarakban hosszasan fürdetjük az arcunkat? Annyira jólesik a fény, olyan nyugalom járja át a testünket, mintha az év azt megelőző részében kizárólag erre készültünk volna.

Valószínűleg az a pillanat is sokak számára ismerős, amikor a napozás után, akár étkezés közben is,  pici kis szúrást érzünk az szánkon.  Amikor azt hiszi az ember, hogy a tudtán kívül mégis valami erős, csípős került az ételébe. Aztán nemsokára kiderül az igazság. Néhány óra elteltével már ott virít szánkon a gyűlölt herpesz.  Ilyenkor rohan az ember a patikába, hogy a számtalan herpeszkrém közül egyet azonnal vegyen, abban reménykedve, hogy ennek köszönhetően hamar túljut a nehezén.

Mert nem elég, hogy a herpesz amúgy is nehezen viselhető, a keletkező var gyakran bereped, felszakad vérzést, újabb fájdalmat okozva.  Ráadásul nem túl kellemes az az élmény sem, ahogy vérző szájszéllel próbálunk meg szabadkozni mások előtt…

Öröm az ürömben, hogy viszonylag gyorsan túljuthatunk a drámai mélyponton, ezután még néhány nap és tényleg elfelejthetjük az egészet. Egy darabig. Ugyanis a herpesz vírus ott “bujkál” az idegsejtekben, olyan mint egy időzített bomba. Csak arra vár, hogy valamilyen hatásra “robbanhasson”.

A herpeszesek jól tudják, hogy a stressz, a fáradtság, az immunrendszer átmeneti gyengülése (kisebb betegségek), vagy éppen a menstruáció beindíthatja a folyamatot. Védekezni ellene nem egyszerű, hiszen kiszámíthatatlan, hogy éppen mikor jelentkezik.

A felsoroltakon kívül sajnos az erős napfény is a kiváltó okok közé tartozik: így kánikula idején célszerű az arcunkat valahogy védeni tőle. A kisebb árnyékot kínáló kalap jétékonyan hatású lehet, de emellett nyugodtan kenjünk a szánkra uv sugárzás elleni krémet. Inkább legyen messziről is virító hófehér szánk, mint később herpeszes. De a legfontosabb, hogy próbáljuk elkerülni a legforróbb órákban a közvetlen napfényt.  Most újabb kánikula előtt állunk, érdemes erre is figyelni!