Minden szívverés mögött a miocitáknak nevezett speciális izomsejtek munkája fedezhető fel. Amikor a sejtjeinknek több oxigénre van szüksége – például a fizikai aktivitás során –, az agy küld egy üzenetet a szívnek, hogy keményebb munkára „ösztönözze” a miocitákat. Ennek következtében a növekszik a percenkénti szívverések száma, vagyis emelkedik a pulzus.
Mindenki tapasztalhatta már, hogy bizonyos helyzetekben erősebben kezd dobogni a szíve, kiugrik a pulzusa. Ilyen helyzetek lehetnek például az alábbiak:
Érzelmi stresszhelyzet – egy rossz hír, egy hirtelen ijedtség vagy éppen egy lelkesedést kiváltó esemény hatására beindul a stresszreakció, aminek részeként emelkedik a pulzus.
- Fizikai aktivitás – ha intenzívebben mozgunk, a szívnek gyorsabban kell pumpálnia a vért, hogy oxigénhez és tápanyaghoz jussanak a sejtek. Minél intenzívebb a mozgás, annál inkább emelkedik a pulzus.
- Időjárás – a párás, meleg idő keményebb munkára szorítja a szervezetet, hogy le tudja hűteni magát.
- Hirtelen testhelyzetváltozás – egy gyors felállás is megemelheti a pulzust.
- Gyógyszerek és drogok – bizonyos gyógyszerek és egyes drogok, mint az ecstasy és a kokain is rövid idő alatt felgyorsítják a pulzust.
- Hormonális változások – a hormonszintek változásai, például terhesség vagy menopauza alatt átmenetileg megemelhetik a pulzusértéket - írja az orientpress.hu.
A hosszú távon tapasztalható emelkedés eredői
Van néhány olyan életmódhoz köthető állapot, amelyek lassú, tartós pulzusszám emelkedést okozhatnak. A leggyakoribbak ezek közt:
- mozgásszegénység, ülő életmód,
- nem megfelelő étrend, egyoldalú táplálkozás, helytelen diéta,
- dohányzás,
- rendszeres alkoholfogyasztás,
- vérnyomás problémák,
- hosszú távú droghasználat, bizonyos vényköteles gyógyszerek szedése.
A kivizsgálásra mindenképpen sort kell keríteni, ha emelkedett pulzust tapasztalunk, hiszen számos egészségi ok, betegség is állhat a háttérben – hangsúlyozza Sztancsik Ilona. Okozhat emelkedést például a vashiányos vérszegénység, egyes szívbillentyűt vagy más, szívet érintő problémák, abnormális pajzsmirigy vagy más hormonális aktivitás, komoly vérzés vagy egyes szervek súlyos betegségei. Éppen ezért a kivizsgálásnak elsősorban a háttérben meghúzódó okokat kell világossá tennie, hiszen csak így tudhatjuk, hogy a célunk „csak” a pulzus csökkentése kell, hogy legyen, vagy az ezt kiváltó ok kezelése.
Sokan hallottak már az ún. béta-blokkolók pulzuscsökkentő hatásáról, de korántsem biztos, hogy minden esetben ez lehet a megoldás. Már csak azért sem, mert a szer a tüdő hörgőinek falában is gátolja a béta receptorok működését, ami asztmás rohamot válthat ki. Így asztmás, vagy arra hajlamos betegeknél például meg kell fontolni a szedésüket. Tehát senkinek sem ajánlott, hogy saját szakállára válasszon magának pulzust szabályozó szert, azt csakis orvosi kivizsgálás és elrendelés alapján szabad szedni.
