Nem új keletű dolog az állatok alkalmazása rehabilitációs és terápiás célokból, egészen az ősidőkig visszavezethető, amikor még természetfeletti erőket tulajdonítottak az állatoknak és azok szellemének.

Nagy sikerrel folytatnak kutyás foglalkozásokat iskolákban, elsősorban a tanulásban akadályozott gyerekeknél. Speciális gondozóintézetekben, mentálisan, érzékszervileg vagy fizikailag sérült gyermekeknél és felnőtteknél egyaránt. Emellett szakosodhatnak más területre is a kutyafelvezető párosok, akár tarthatnak egyéni foglalkozásokat is háznál.

A terápiás kutya gazdájával együtt dolgozik. A kutya felvezetője szorosan együttműködik a csoport pedagógusával, így valósítják meg a hatékonyabb fejlesztést – mondta Katona Zita habilitációs kutyaképző a Duna Balatoni nyár című műsorában.

A kutyás terápiának két ága van, a látogatások, illetve a fejlesztő terápiás foglalkozások. Előbbinél a kutya meglátogatja a csoportot, de célzott feladata nincs. Utóbbinál a kutya aktívan részt vesz a foglalkozáson, és különféle feladatokat hajt végre.

A terápiás kutyákat olyan speciális helyzetekre is fel kell készíteni, amelyekkel a terápiás munka során találkozhatnak. Megismerik például a kerekes széket, szoktatjuk őket a váratlan zajokhoz (eldől valami, valaki hirtelen sikít vagy tapsolni kezd), gyakoroljuk az élelemmegtagadást.

Egy segítőkutya képzése másfél–két évig tart, amikor a kölyök kutyából segítő társat nevelünk, és nagyon fontos, hogy a vizsgát követően is nyomon követjük kutyákat – hangsúlyozta.