Hazánkban jellemzően a fix munkaidős munkahelyen tevékenykedők vannak többségben, a dolgozók legnagyobb bánatára. De vajon tényleg olyan jó otthonról dolgozni?

Mint mindennek, ennek is megvan a maga jó és rossz oldala. A távmunka első időszaka maga a Nirvána, pár hónap elteltével azonban, ahogy ez lenni szokott az újdonság érzet elhalványul és az ember egy állandó monoton körforgásban találja magát, ahol ráadásul a munkaidő sosem ér véget. Ilyenkor következik be a mélypont, amikor az ember már rosszul van a saját otthonától és a számítógép bekapcsolása is mély undorral tölti el. Ez az időszak napoktól-hónapokig is eltarthat, embere válogatja. Aztán újra előbukkan a felhők közül a nap!

A hullámvölgy időszaka mindenkit érintett, aki valaha dolgozott otthonról, ami teljesen normális lévén, hogy a készülődési, utazási, hazaérkezési rutinok egy csapásra eltűnnek, és az egész napot Neked kell beosztanod. Utóbbi sokak számára hatalmas problémát jelent.

A hatékony időgazdálkodás hiánya miatt az ember állandóan azt érezheti, hogy körbelengi a munka, még akkor is, ha feláll a géptől, hiszen egy kis feladat mindig jut estére, reggelre, éjszakára, délelőttre-délutánra. Ez egy örökös frusztrációt indíthat el, amire rátesz egy lapáttal, az izoláció és az ismerősök idegesítő megjegyzései: „a hiszen neked mindig van időd, hát otthonról dolgozol!” fajtából.

A dolog érdemi része is itt lapul, ugyanis a távmunka maga az áldás, ha az ember képes saját maga maximalista főnökévé válni, és akárcsak egy „normális” munkahelyen megszabni saját munkaidejét, aminek lejártával nem nyúlt a géphez. és amit rendesen végigdolgozik anélkül, hogy beindítana egy mosást, vagy épp belekukkanta újdonsült könyvének izgalmas fejezeteibe.

A távmunka bármennyire is furcsán hangzik hatalmas önfegyelmet, önmotiválást és szervezést igényel. Az elején nehéz, de ha az ember ráérez az ízére királyi élete lesz, már ami a szabadidőt és hobbiknak hódolást illeti.