A tudósok felfedezésükről a Scientific Reports című tudományos lapban számoltak be.

Az emberi fogakat biofilm, vagyis dentális plakk veszi körül, mely számos mikroorganizmust tartalmaz. Ha ennek az együttélésnek az egyensúlya felborul, a baktériumok anyagcseréjük révén megtámadhatják a fogzománcot, ekkor szuvasodik a fog. Ez a közvetlen hatás többnyire a fog felszínhez közeli régióit érinti.

Az Iris Feichtinger, a Bécsi Természettudományi Múzeum (NHM) geológiai-paleontológiai részlegének kutatója vezette szakértői csoport számára meglepő volt, hogy kihalt cápák fogzománcában (Cretacladoides noricum) fosszilis baktériumokra bukkantak. A fogzománc ugyanis a legkeményebb olyan szerves anyagokhoz tartozik, melyet organizmusok képeznek.

A szakértők szerint a fosszilis baktériumok valószínűleg arra specializálódtak, hogy aktívan behatoljanak a fogzománcba, mivel ott minimális mennyiségű szerves anyag lehetett.

Összetett biokémiai folyamatok révén a baktériumok képesek voltak lebontani a zománcban lévő proteint. A mélytengerek rideg, tápanyagban szegény élőhelyén érthető ez a nagy erőfeszítés.

A kutatók először találtak bizonyítékot ilyen különleges tápanyagfelvételre. A felfedezéssel egyértelműen bizonyították, hogy a kevés szerves anyagot tartalmazó fogzománckoronán is megtelepednek a mikrobák, ha szűkös a tápanyagellátottság, mint ahogyan ez a mélytengeri környezetben adott – írták a kutatók.

A tudósoknak az is meglepetést okozott, hogy milyen kiválóan őrződtek meg a baktériumok. „Kémiai folyamatok révén a baktériumok apró agyagásványokat vonzottak a sejtek felszínére. Ezek a burkok fosszilizálódtak és évmilliókon át kitartottak, amikor a baktériumok már régen szétestek” – fejtette ki Feichtinger.