Már a koronavírus-járvány előtt is sokan tartottak a mosdók higiéniai állapotától, a levegőben lévő szennyezők mellett a koszos vécéülőkék és a takarítás hiánya számos helyen gondot okozott. A pandémia kezdete óta pedig még többen tartanak a fertőzésektől, ezért is érdemes körüljárni a kérdést.

Először is fontos tisztázni, hogy a kézszárítás fontos része a kézmosási folyamatnak, a vizesen maradt kéz elősegítheti a fertőzések továbbadását. Ha csak simán lerázzuk a kezünket a megmosása után, akkor jóval több baktérium marad a felszínén, mintha egy kézszárítóval vagy papírtörlővel megszárítottuk volna.

A legtöbb felnőtt átlagosan 8–10 alkalommal látogatja meg a mosdót. Ha használunk kézszárító berendezést, akkor ez félperces alkalmankénti szárítással 4–5 perces szárítógép-használatot jelent naponta. A meleg levegőt fújó légszárítók a nedvességet elpárologtatják, míg más szárítók egyszerűen az erős légáramlatokkal lefújják a cseppeket a kezünkről.

Érdemes megjegyezni, hogy a kézszárítókban nem igazán telepednek meg mikróbák, jellemzően nagyon kevés baktérium van a fúvókáikon. Ráadásul számos eszköz szűrővel is fel van szerelve, ami segít megtisztítani a levegőt.

Azonban annak ellenére, hogy a szárítók nem feltétlenül koszosak, a használatuk segítheti a baktériumok keringését a levegőben.
A levegőbe pedig egy mosdóban könnyen bekerülnek a fertőzések. A kutatók kimutatták, hogy ha úgy húzzák le a WC-t, hogy a fedele nyitva marad, akkor a mikrobák apró cseppek formájában nagy számban a levegőbe kerülhetnek. Ez a felhő pedig akár egy hat köbméter térfogatú részben is szétterjedhet.

Többszöri öblítés után is a WC-csészéből a levegőbe juthatnak a szennyező anyagok. Magyarán, ha egy vírussal fertőzött személy használja a WC-t, akár még órákkal később is képes a csésze terjeszteni az általa ott hagyott fertőzést.

A papírtörlők ugyanakkor elnyelik a vizet és vele a szennyező mikrobákat is, ha ezzel töröljük meg a kezünket. A hátrányuk azonban, hogy folyamatos költséget jelentenek, valamint hulladék is keletkezik a használatukkor. Arról nem is beszélve, hogy ha esetleg kifogy a papírtörlő, és nem töltik időben újra, akkor az emberek vizes kézzel távozhatnak a mosdókból, ami mindenképpen elkerülendő.

Fenntarthatósági szempontból a meleg levegős kézszárítók és a papírtörlők környezetterhelése nagyjából ugyanakkora. A legmodernebb, erősen fújó kézszárítók ugyanakkor jelentősen kevesebb energiát fogyasztanak, mint a meleg levegős társaik, tehát ezek környzetbarátabbak.

A szakirodalomban egyelőre nincs egyetértés arról, hogy melyik kézszárítási módszer a legjobb, egyes tanulmányok azt állítják, hogy a papír kéztörlők a leghigiénikusabbak, mások azonban arra az eredményre jutottak, hogy az erősen fújó kézszárító berendezések még ennél is hatékonyabban távolítják el a baktériumokat.

Sokan azt hangsúlyozzák, hogy még nem végeztek elég átfogó vizsgálatot a témában. Ez magyarázhatja egyébként azt is, hogy például az Egészségügyi Világszervezet sem adott ki egyértelmű állásfoglalást a papírtörlők és a kézszárító berendezések vitájának eldöntésére. Összefoglalva, egyetértés jelenleg csak abban van, hogy mindkét megoldás sokkal jobb, mintha vizes kézzel távoznánk a mosdókból.