A tanulmányt jegyző gleccserkutatók megállapítják, hogy az eddigi felmelegedés – függetlenül a fosszilis energia használatából származó szennyezéstől – a grönlandi jégtakaró legalább 3,3 százalékának elvesztését eredményezi hosszabb távon, ez pedig a tengerszint 27,4 centiméteres emelkedéséhez vezet.

A Nature Publishing Group által havonta megjelentetett, szakértői értékeléssel ellátott, 2011-ben alapított tudományos folyóiratban olvasható tanulmány kutatói – anélkül, hogy konkrét időbeli becslésekbe bocsátkoznának – kifejtik, hogy ez a tengerszintemelkedés jórészt mostantól 2100-ig mehet végbe. Úgy vélik, a jelenlegi előrejelzések ezekhez az értékekhez képest alulbecsültek, s figyelmeztetnek: komolyan kéne venni a riasztó figyelmeztetéseket.

Ezek a becslések még így is alacsonyabb értékkel számolnak, mert nem veszik figyelembe a várható globális felmelegedést – fejti ki Jason Box, a tanulmány vezető szerzője, a Geological Survey of Denmark and Greenland (GEUS) dán kutatóintézet tudósa.

„Ez egy óvatosan meghatározott alsó határérték. Ez a hatás attól függően lehet még erősebb is, hogy az éghajlat tovább melegszik-e Grönland körül” – fogalmazott. Ha a 2012-ben tapasztalt szélsőséges olvadások minden évben megismétlődnének, a vízszint emelkedése elérhetné a 78 cm-t is, ami egyet jelentene az alacsonyabban fekvő tengerparti területek egy széles sávjának elöntésével – tette hozzá.

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 2021-es jelentése úgy becsülte, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását is figyelembe véve a legrosszabb forgatókönyv szerint a grönlandi jégtakaró olvadása 18 cm-rel járulna hozzá a tengerszint emelkedéséhez. A jelentés hozzáteszi: a tengerszint emelkedésének másik fő forrása az antarktiszi jégsapka olvadása.

Ezzel szemben Jason Box szerint ezek a becslések túlságosan gyenge értékekkel számolnak. A kutató szerint az éghajlatváltozás közvetlenebb veszélyeket jelent, így az élelmiszerbiztonság hiánya vagy a tenger szintjének felgyorsult emelkedése hamar kihívássá válik, s egy évszázadon belül egyre több és több ember kitelepítése válik aktuálissá a veszélyeztetett területekről.

Az IPCC 2022-es, az éghajlatváltozás hatásairól szóló jelentésében aláhúzza: még abban az esetben is, ha a felmelegedés 2 és 3 Celsius-fok között stabilizálódna, a partvonalak évezredes átformálódása legalább 25 megapoliszt érintene, nem beszélve az alacsonyabban fekvő területek víz alá kerüléséről.