A kutatók szerint a legtöbb előnyt a „vasat pumpáló” és az aerob testmozgás heti kombinációja hozta. Az Egyesült Államokban működő Nemzeti Rákkutató Intézet munkatársai egy amerikai szűrővizsgálatban részt vevő közel 100 ezer felnőtt adatait vizsgálták – közölte a Sky News.

A 71 éves átlagéletkorú résztvevők tájékoztatást adtak súlyemelő tevékenységükről és minden más testmozgásról, amelyben végeztek. Mintegy 23 százalékuk számolt be valamilyen súlyemelő tevékenységről, 16 százalékuk pedig arról, hogy rendszeresen, hetente legalább egy, de akár hat alkalommal is súlyemelést végez.

A kutatók az alanyok csaknem egyharmadát (32 százalék) „kellően aktívnak” ítélték, 24 százalékuk megfelelt az aerob aktivitásra vonatkozó iránymutatásoknak, 8 százalékuk pedig túllépte azokat. A több mint 9 és fél éves követési időszak alatt a résztvevők közül 28 477-en hunytak el.

A tanulmány szerint azoknál a felnőtteknél, akik bármilyen súlyemelésről beszámoltak, 9 százalékkal alacsonyabb volt a „valamilyen okból történő halálozási kockázat”.

Hasonló megfigyelést találtak a szívbetegségben bekövetkezett halálesetek esetében is, de nem találtak kapcsolatot a súlyemelés és a rákos halálozás között.

A „rendszeres” súlyemelést végzőknél 14 százalékkal alacsonyabb halálozási kockázatot állapítottak meg, míg az aerob aktivitási szintet teljesítőknél 32 százalékkal alacsonyabb volt a kockázat.

Azoknál a felnőtteknél, akik arról számoltak be, hogy megfelelnek az aerob aktivitási irányelveknek, és hetente legalább egy vagy két alkalommal súlyemelést végeznek, 41-47 százalékkal alacsonyabb volt ez az érték a vizsgálati időszak alatt.

„A súlyemelés az idősebb felnőtteknél összefüggést mutatott az alacsonyabb összmortalitással és a szív- és érrendszeri betegségek okozta halálozással” – írták a szerzők.

Az aerob (mérsékelt vagy erőteljes fizikai aktivitás) edzést nem végző felnőttek körében bármilyen súlyemelés 9-22 százalékkal alacsonyabb összmortalitással járt együtt.

Az alacsonyabb összhalálozási kockázatot az aerob vagy súlyzós testmozgást végző idősebb felnőtteknél figyelték meg, de a legalacsonyabb kockázatot azoknál a felnőtteknél tapasztalták, akik mindkét típusú testmozgásról beszámoltak.

Az itt kimutatott súlyemeléssel összefüggések bizonyítékot szolgáltatnak a klinikusok és más egészségügyi szakemberek számára, hogy az idősebb felnőttek valószínűleg profitálnának abból, ha a súlyemelő gyakorlatokat beillesztenék a fizikai aktivitási rutinjukba.

A felnőtteket arra ösztönzik, hogy hetente legalább 150 perc közepes intenzitású vagy 75 perc erőteljes intenzitású tevékenységet végezzenek. Arra is ösztönzik őket, hogy hetente legalább két napon végezzenek „erősítő gyakorlatokat”, amelyek a lábakat, a csípőt, a hátat, a hasat, a mellkast, a vállakat és a karokat dolgoztatják.