Az elnevezés a szibériai népek hiedelemvilágából ered, amely gyógyítót, bölcset jelent, szó szerint pedig „az ember, aki tud”. Minden kultúrában megjelenik az úgynevezett „sámánok” csak megnevezésük változik, de funkcionálisan ugyan azt a szerepet töltik be.A táltos és a sámán nem összetévesztendő. Az utóbbi magasabb spirituális szinten áll. Őt a szellemvilág közvetítőjének tekintik. Úgy tartják képes túllépni a materiális emberi léten, és szabad átjárót enged a túlvilágnak testén keresztül.

A „közvetítés” előtt ritmikus dobszó, és különféle tudatmódosítok készítették fel a transz állapot eléréséhez. A tudatállapot létrejöttekor nem csak a túlvilággal lépett kapcsolatba, hanem gyógyítói és jóslási képességes is felerősödött. Ebben az állapotban a sámán nem érzékeli a külvilágot, a fájdalomtűrő küszöb megemelkedik olyan szintet, hogy a tűzön való átsétálás sem jelent akadályt. A magyarázata ennek a megszállottságból fakadó sértetlenség. A mai tudományos hipotézisek szerint a különféle tudatmódosító szerek, a ritmus és a szertartásos előkészületek hatására egy olyan transzállapot alakult ki a sámánokban, amely a paranormális képességeiket is felerősítette (telepátia, megérzés stb.).

Egyes törzsi kultúrákban, melyeket még érintetlenek, a sámán szerepe jelentő. A spirituális vezető státuszában áll. A hagyomány szerint erre a posztra születni kell, csak a különleges képességekkel és személyiséggel megáldottakból lehet sámán. Egyes testi módosulások, csontkinövések, utalhatnak még rá. Viszont, aki erre kiválaszttatik, azt egész addig tébolyult látomások fogják gyötörni, míg fel nem vállalja szerepét a törzsben. Ezt követően olyan erők hatalmába kerül, melyeket egyszerű földi léte alatt meg sem tapasztalna.