Az Alcatraz eredetileg világítótoronyként, majd katonai erődítményként funkcionált. Igazán az 1934 és 1963 között vált az érdeklődés középpontjává, ugyanis ekkor változott át a sziget a legbrutálisabb gyilkosok, rablók, elítéltek börtönévé. Olyan hírhedt rabok éltek a falai közt, mint Al Capone, George „Machine-Gun” Kelly, Artur „Doc” Barker.

A magányos betonfalak sok embert megőrjítettek, és a legtöbben szökni próbáltak a kíméletlen vesztőhelyről. A börtön 29 éves működése alatt 14 szökési kísérlet történt. Összesen36-próbáltak kijutni, ebből 23-at elfogtak, 6-ot lelőttek, 2 pedig megfulladt. Valószínűleg az ismeretlen sorsú maradék 5 rab is hullámsírban végezte. Csupán két elítélt volt képes kijutni a szigetről, az egyik egy teherhajó fedélzetén, a másik pedig úszva. Mind kettőjüket elfogták a hatóságok.

A hivatalos adatok szerint, összesen 28-an nem hagyták el a szigetet élve. Rabok, fegyőrök, és a később odalátogató turistacsoportok egymástól függetlenül paranormális jelenségek tucatjait írták le. A cellákba lépve suttogáshallatszott, a nyitott cellaajtók hirtelen bezárultak, alakok jelentek meg a kihalt folyosókon. Hidegség öntött el bizonyos pontokat, és zene visszhangzott a csupasz falakról. A legbizarrabb beszámoló egy varrógép monoton búgását említi. Egyesek azt állítják fájdalmas sikoly, és zokogás tölti be az elhagyatott épületet. Az A és B blokkokban állandó, megmagyarázhatatlan eredetű lábnyomok vannak, amihez kesergő nyökögés társul. A C blokkban állítólag egy mosodában meggyilkolt rab szelleme kísért.

Az állításokat az Alcatraz üzemeltetője természetesen tagadja. De ki tudja, mi történt a legelszigeteltebb börtön falai között?