A Bigfoot, vagy más néven Sasquatch gyakori előfordulásának helyszínei az észak-amerikai erdők. A beszámolók általában egy két méter magas, izmos, kiegyenesedve járó, emberhez, vagy jetihez hasonlító élőlényt írnak le, akinek egész testét szőr borítja.

A kutatás már két évszázada folyik, de a mai napi érkeznek bejelentések a magányosan kószáló erdei lényről. Az érdekesség benne az, hogy maradványokat, csontokat nem találtak, ami elpusztult Bigfootrol árulkodna, így kérdéses, hogy milyen szervezet képes több, mint kétszáz évet élni. Az első feljegyzés egy európai telepes, bizonyos David Thopmson tollából származik, aki harmincötször-húsz centis lábnyomokra bukkant, 1800 környékén. Ezt követték az amerikai, kanadai hegyekben látni vélt, lények bejelentése, akikről úgy tartották, hogy csapatokba verődve emberekre támadnak. A legenda napjainkra kiforrta magát, és az él a köztudatban, hogy a Nagylábú nem vadászik emberre, és egyedüli túlélője egy fajnak.

Létezésének egyetlen valós bizonyítéka a megmagyarázhatatlan méretű lábnyomok, bár számos esetben, beismerték, hogy csak emberi kreálmányról van szó. Az interneten találni sok videót, amin egy furcsa mozgású, hatalmas, szőrös majomra hasonlító valami mászkál az erdőben, de ezek a felvételek sosem lettek rendesen kielemezve. A Loch Ness-i szörnyhöz hasonlóan, az a feltételezés, hogy egy túlélő dínó leszármazottja pontosabban egy Gigantopithecus blacki. Hogy mi az igazság, azt senki sem tudja, mindenesetre létezése jobban bizonyítható, mint az Anglia tavában bujkáló lényé.

(A kép forrása: http://thenypost.files.wordpress.com/)