A legtöbb írásos emlék a druidák világáról a rómaiaktól származik. Számos író azt állította, hogy a kelták – a druidák a kelta vallásrend papjai – embereket is áldoztak. Az igaz ugyan, hogy a váteszek, azaz a jövendőmondók a druidák útmutatása mellett áldozatokat mutattak be, azt, hogy emberi áldozatra is sor került volna, azt a régészeti bizonyítékok nem támasztják alá.

A rómaiak valószínűleg csak primitívnek és kegyetlennek akarták beállítani. őket Azonban állítólag csak akkor lehetett valaki druida, ha 20 évig tanult a walesi Anglesey varázserejűnek tartott tavainál, ahova európa számos pontjáról érkeztek.

Filozófiájuk a reinkarnáció és a lélekvándorlás tanait követte. Talán ez lehetett az oka annak a feltételezésnek, miszerint a druidák képesek voltak az alakváltásra.
Az ellenségeik szerint a druidák két legnagyobb titka az alakváltás képessége és a reinkarnáció gyakorlása volt. Misztikus legendák övezik azokat a papokat, akik bármely állat bőrébe képesek voltak belebújni. Sajnos keveset tudni az életükről, mert tanaikat sosem vetették papírra „ nem akarták, hogy a tanulók az írott szövegek birtokában elhanyagolják emlékezőtehetségüket”. Illetve azt sem akarták, hogy a nép között is elterjedjen tudásuk. Titkaikat magukkal vitték a sírba.