Szibériában nem ez az első rejtély, ami hosszas vizsgálódás után sem magyarázható egyértelműen. Elég csak visszaemlékezni a Jamal-félszigeten előbukkanó földörvényekre.

A Bering-tengeri Yttygran- szigeten található Bálnacsont Völgyet is nagy misztikum övezi, s ehhez foghatóval még a kutatók sem találkoztak. A szigeten található csontváz maradékok, csontokpárok, szinte alagutat képeznek a víz partján, ameddig csak a szem ellát. Emlékszik még az Oroszlánkirályban az elefánttemetőre? Na kb. olyan a helyzet a Bálnacsont Völgyben.

Mivel Szibériában számtalan olyan terület van, ahol ember még nem járt, így ezt is csak 1974-ben fedezték fel a szovjet tudósok. A több mint 34 csontpárból álló kapu kb. 600-700 éves, és a csontok egyenként akár 300 kg-t is nyomhatnak, magasságuk pedig elérheti az 5 métert.

A tudósok úgy vélik, hogy ez a hely volt az Inuitok (az eszkimókkal rokon nyelvű és kultúrájú népcsoportok, akik Kelet-Szibériától- Grönlandig húzódó területeken élnek) kereskedelmi helye, ahol békében tárgyalhattak azokkal a törzsekkel, akik a háborúskodások idején éhínségben éltek, ugyanis ez a terület ugyanis semleges volt. A csontok szent helynek is számítottak. Arról azonban hogy keletkeztek a gigantikus csontkapuk semmit sem tudni.