A parlagfű egyéves növény, megfelelő hőmérsékleti és csapadékviszonyok esetén a földben pihenő magok április vége felé indulnak csírázásnak, de nem egy időben. A körülményektől függően a magok csírázása elhúzódik, még júniusban is találkozhatunk előbukkanó parlagfűvel. Amilyen sorrendben csíráztak, úgy hozzák a virágaikat is, az egyes egyedek augusztus elejétől egészen az őszi hidegek megérkezéséig, ami, tegyük hozzá, manapság gyakran a télbe is jócskán belefut.

„Természetesen nem varrhatunk mindent a parlagfű nyakába, hiszen azonkívül számos allergén létezik még. A szezonális pollenallergiák mellett állandók is nehezíthetik a mindennapjainkat, mint például a kutyaszőr-, a macskaszőr-, a házipor-, az atka- vagy éppen a különböző ételallergiák. Ha valóban olyan ütemben gyarapszik az allergiás emberek száma, mint ahogy azt az előrejelzések jósolják, akkor nagyon rossz irányba haladunk. Nem kérdés, hogy új szemléletmód kialakítására van szükség, ugyanis egészen biztos, hogy valamit nem veszünk észre, valamit figyelmen kívül hagyunk”, avatott be dr. Lenkei Gábor, a Friss szemmel az allergiáról című könyv szerzője.

Már régóta tudjuk, hogy baj lesz

A szakemberek már a múlt század elején figyelmeztettek arra, hogy a külső körülmények változása egyre nehezebb helyzetbe fogja hozni az embert. 1942-ben jelent meg egy figyelemre méltó könyv dr. Sós József tollából, aki a közegészségügy specialistája volt. Magyar néptáplálkozástan című művében az egyre több embert fenyegető hiányállapotok, hiánybetegségek veszélyeire hívta fel a figyelmet.

„Az egyes ember a civilizáció fejlődésével mind gyámoltalanabb lett, élete fenntartásához mind nagyobb segítségre szorul”, idézett a könyv előszavából dr. Lenkei Gábor, kiegészítve azzal a gondolattal, hogy ez meglehetősen ellentmondásos helyzet. A civilizáció fejlődésével párhuzamosan az egyes embernek egyre műveltebbé, erősebbé, magabiztosabbá, egészségesebbé, stabilabbá és boldogabbá illene válnia, nem egyre kiszolgáltatottabbá.

„Annak idején, 1942-ben, a II. világháború derékba törte a nagyszerű orvos kezdeményezését, hogy szüntessük meg az ember kiszolgáltatottságát, de ma már nincs akadálya annak, hogy valóra váltsuk ezt az álmot”, jegyezte meg Lenkei doktor.

Szent-Györgyi Albert tanításait felidézve arra is felhívja a figyelmet, hogy ahhoz, hogy egy „allergén” kellemetlenségeket tudjon okozni, már jóval korábban történnie kell valaminek. A mélyben meghúzódó valódi ok, ahogyan azt a Nobel-díjas orvosprofesszor már a múlt század derekán megfogalmazta: „A testünkkel való visszaélés és nem megfelelő bánásmód”. Miben testesül meg ez és mi az ellenszere? Ez az egyik legfontosabb témája a Friss szemmel az allergiáról című könyvnek.

„A testünkkel való visszaélés és nem megfelelő bánásmód hozza létre a fogékonyságot, más szóval az allergiás hajlamot. A fogékonyság, azaz az allergiás hajlam kialakulása minden esetben megelőzi a tényleges allergiák megjelenését”, emelte ki dr. Lenkei Gábor.

Hippokratész is megmondta: használjuk a természet gyógyító erejét!

A hivatalos orvosképzés a múlt század 10-es éveivel kezdődően erőteljes átalakításon ment keresztül, ami sok szempontból nem vált az orvoslás előnyére. Kimaradtak a tananyagból rendkívül hasznos tudnivalók, olyanok, amelyek nagyon értékes eszközökkel látnák el a segíteni, gyógyítani kívánó orvosokat. Így ma már Hippokratész és Szent-György tanításai sem képezik részét a modern orvosképzés tananyagának.

„Én sem tanultam ezekről az orvostudományi egyetemen. Csak hosszas kutatómunkával sikerült előásnom ezeket az értékes információkat. De ha már rájuk találtam, szeretném ellátni ezekkel a hiányzó információkkal mind a nagyközönséget, mind a tiszteletre méltó orvos kollégákat. A tanításaiban már Hippokratész is hangsúlyozta a természet gyógyító erejének fontosságát, amely még reménytelennek tűnő helyzetekben is az ember segítségére siet”, elevenítette fel Lenkei doktor.