Jump to content

Katasztrofizálás

2014. 08. 09. 19:00

A jövőt negatívan, borúsan látó emberek nem egyszerűen pesszimisták, sokkal inkább felesleges „mi van akkor ha?” találgatásokba bonyolódnak, ami a katasztrofizálás első „tünete”.

A furcsa hangzású szó nagyon találó, az olyan gondolkodásmódra, aminek mozgató rugója a túldramatizálás. Valószínűleg velünk is előfordult már, hogy olyan dolgokon kezdtünk el idegeskedni, aminek semmi értelme nem volt. Pár nap, hónap esetleg év távlatából ezek a stressz források, már jelentéktelennek látszanak. Ennek egyrészt az az oka, hogy rákényszerülünk megtanulni kezelni a stresszt, illetve úgynevezett „forgatókönyvek”, stratégiák készülnek az előzetes tapasztalataink alapján bizonyos szituációkra.

A katasztrofizálást leginkább úgy lehetne elmagyarázni, mint az elmére telepedő szürke köd, ami nem engedi be a logikus, reális gondolkodás elemeket. Az egész egy apró guruló sárgolyóra hasonlít, ami az útja során hozzátapadó szennyeződésektől egyre nagyobbra, és nagyobbra növekszik. Jelen példában a kis sárgolyó a probléma, amit addig-addig emésztgetünk, filozofálunk rajta, hogy annyira elhatalmasodik, azaz megnő, hogy képtelen leszünk úrrá lenni rajta. Megoldhatatlannak fog tűnni.

Egy egyszerű dolog túl drámázása, még nem akkora gond. A probléma ott kezdődik, ha 100%-osan el is hisszük a negatív gondolathalmazt, és az ész érvekre mentén nem parancsolunk megálljt. Egy hétköznapi példával élve. Adott egy előléptetésért küzdő férfi, aki eltöri a lábát, így kiesik hosszú hetekre a munkából. Igen ám, de betegszabadsága pont a legpörgősebb hetekre esik, ahol megcsillogtathatná problémamegoldó készségeit, amivel lenyűgözhetné főnökeit. A férfi azon kezd keseregni, hogy biztosan találnak mást helyette a jobb pozícióra, sőt, őt esetleg el is bocsájtják, mert rájönnek, hogy a munkáját más is el tudja végezni. A munkahely elvesztésének gondolata jobban felstresszezi, mert megszűnne a pénzbevételi forrása, ennek következtében nem tudná kifizetni a hitelét, és ez a gondolatmentet a végtelenségig folytatódik. Ez tökéletes példája a katasztrofizálásnak.

Ha nem akarjuk magunkat az őrületbe kergetni, le kell állni vele, és logikusan átgondolni a helyzetet. Szemléletváltást kell végeznünk, és az ész érvek mentén, racionálisan végiggondolni, a lehetséges következményeket, és döntéseket. Nem tudhatjuk mi vár ránk, a jövőben, hisz a világ nagyot változik egy hét alatt is.