Jump to content

Párcskapcsolati intimitás

2014. 08. 10. 19:00

Az ember természeténél fogva törekszik a kapcsolatok kiépítésére, amelyek szereteten és elfogadáson alapulnak. Mindközül kitüntetett szerepben a szerelmi viszonyok állnak. Ezek többféle intenzitásúak lehetnek, az intimitás szintjétől függően, ami meghatározza már a legelején a kapcsolat milyenségét, és tartósságát. Jelen esetben az intimitást nem a szexuális értelemben kell értelmezni.

Egy kicsit lesarkított verzióval sok kapcsolat szemléltethető, még akkor is ha első olvasatra próbáljuk elhitetni magunkkal, hogy a Milénk nem így kezdődött.
A kapcsolat domináns felének, tehát aki magabiztosabb, magas selfkomplexitású egyén, könnyebben megy a kitárulkozás. Gyorsabban nyílik meg és betekintést enged személyiségének kedvező és kedvezőtlenebb feleibe is. Ez azért lehetséges, mert tisztába van önmaga értékeivel, és azzal, hogy mennyit is ér. A stabil önismeret és önértékelés elengedhetetlen a domináns fél számára.

A kapcsolat „alárendelt” fele nehezebben tárulkozik ki, annak köszönhetően, hogy fél a kudarctól, és attól, hogy nem felel meg az elvárásoknak. Ezek a kételyek legtöbbször az alacsony önértékelésből, a korábbi kapcsolati sérelmekből fakadnak. A feltárulkozás, itt lassabb folyamat, függ a másik fél visszajelzőseitől.

Ha a feltárulkozás nem sikerül, az intimitás egy bizonyos fokán túl képtelen elmélyedni, akkor a kapcsolat felszínessé válik. Nem érezzük jól magunkat benne és csak evickélünk.Viszont, ha a feltárulkozás sikeres, az intimitás eléri a tetőfokát a kapcsolat elmélyül, a partnerünk a mi selfünk - önmagunk - részévé válik. Egymás személyiség jegyei egy idő után fellelhetőek lesznek egymásban, mert akarva, akaratlanul átvesszük őket. Egy ilyen bensőséges kapcsolat elvesztésekor azért érezhetjük, hogy elveszettük egy részünket, mert így is van. A selfünkbe olvadt rész eltűnik, és ezáltal megbomlik az egyensúly.