A magányos emberek szomorúságot, reménytelenséget, unalmat és lehangoltságot éreznek. Előfordult, hogy taszítónak, vagy szerethetetlennek érzik magukat. Azonban a magányosság és az egyedüllét nem ugyan az. Néha egy tömeg közepén érezhetjük magunkat a legmagányosabbnak. A magány érzelem abból származik, hogy a szeretet és az önmegerősítés iránti igény nem nyer kielégülést egy pszichológiailag intim kapcsolatban. A magányra való negatív reakciók között leggyakrabban a saját rossz tulajdonságainkon való tépelődés, ivás, rossz beidegződések kialakítása áll.
Az egyik leghatékonyabb ellenszer rá, ha megpróbálunk új ismerkedési lehetőségeket felkutatni vagy valami értékeset kihozni az egyedüllétből, ez lehet új készség vagy hobbi fejlesztése, tanulás, alkotás. Azok, akik a magányt átmeneti, potenciálisan leküzdhető okokra vezették vissza, nagyon könnyen kilábaltak belőle, viszont, akik saját tulajdonságukból eredeztették, hosszú távon maradtak egyedül.
Az önmegerősítés, és a pszichológiai intimitás iránti vágyunkat, a szerelmi románc, vagy akár egy szoros barátság is kielégítheti, ha nem értékeljük azt alul. Ezért van leginkább szükségünk kapcsolatokra, hogy ez az igény kielégüljön.