A „nem tudom” emberek világa nagyon népes. Általában az olyanok tartoznak ide, akik inkább feladva önirányításukat egyszerűbben érzik azt, ha valaki dönt helyettük. Hogy miért? Mert a választással kapcsolatos szituációk stresszesek, és ha nem jól dönt az adott illető, akkor a negatív hatásokat a saját kudarcának tudja be. Ezt elkerülvén, inkább másra hagyja a választást. De mi lesz azokkal, akik már a legegyszerűbb esetben is képtelenek cselekedni? Leginkább semmi, mert meg vannak elégedve a szerepükkel, és nem is kívánnak változtatni rajta.
Most képes döntést hozni? Mérlegelni, hogy megéri-e vagy sem, belevágjon-e vagy sem? Ha igen, akkor igenis büszke lehet magára, mert sok társa képtelen erre. A döntésektől való félelem mögött leginkább a változástól való félelem áll. Az ismeretlen rémisztően hathat, főleg ha nincs előre megírt vész „forgatókönyv”, de meg kell ragadni az alkalom nyújtotta lehetőséget a változásra. Pozitív és negatív egyaránt lehet a végkifejlett, de kellő kitartással, és vasakarattal, majdnem minden sikeressé tehető. Valószínűleg most is döntés előtt áll, hát mérlegeljen, és ne féljen a következményektől, mert ha logikusan és jól dönt, megfelelően méri fel a terepet, nem ütheti meg a bokáját!
A lehetőségek körülvesznek, csak tudni kell megragadni. Ha pedig mégsem, akkor kreáljunk magunknak!