Az agy a kutatások legkedveltebb része. Nem csak azért, mert szinte kifürkészhetetlen, de mindig szolgál valami újdonsággal. Így van ez a zene terén. Darwin szerint a zenei tehetség az egyik legrejtélyesebb dolog, amivel az ember felruháztatott, mert nincs a túlélésben szerepe, mégis megnyugtatja, ellazítja, jobb kedvre deríti az embert. Ez annak köszönhető, hogy az egyén számára a kedvenc zeneszáma, úgy hat a szervezetre, hogy az elkezd dopamint termelni. Tehát megjelenik a boldogsághormon. Ez miért lehetséges?

Az egyik elképzelés szerint az agy a zene értelmezését az emberi beszéd érzékelésére és feldolgozására szolgáló idegpályákon keresztül valósítja meg. Ezek a pályák viszont az örömérzet kiváltásáért felelős területeke át haladnak. Ez az egyik magyarázata. A másik felvetés szerint, a zene örömöt okoz, így dopamint termel. Az utóbbi is inkább az idegpályákhoz köthető.

Egy másik kutatás azt vizsgálta, hogy mely agyi központok, területek aktiválódnak a zene hallatán. Az aktiválódott idegpályák megegyeztek azokkal, melyek étel, szex és addiktív kábítószerek hatására lépnek működésbe. A zene fontos szerepet töltött be az evolúció során is, mert az ember ősei, melyek még nem rendelkeztek a beszéd képességével, zenei színezetű hangok és ritmusok kibocsátásával igyekeztek megnyerni ellenkező nemű fajtársaik szimpátiáját. Így nem meglepő, ha a mai napig fennmaradt például a szerenád hagyománya is.

(A kép forrása: http://image.hotdog.hu/)