A kényszeresség leggyakrabban a folytonos kontrolálási mániából fakad, és épp ezért van az, hogy egyesek képesek visszaszaladni az út közepéről is, ha úgy rémlik valami nem ellenőriztek le 100%-osan. Gyakoribb kényszergondolatok szerveződnek a szennyeződések, a szexuális gondolatok, az agresszió, az egészség köré. Igazából úgy lehetne ezt megfogalmazni, hogy kényszeresen próbáljuk azokat a gondolatokat, érzéseket, félelmeket kiűzni az agyunkból, ami ijedséget, aggodalmat vált ki. Pont ezért van az, hogy egyre többször gondolunk rá, egyszerűen generáljuk a kényszeres gondolatokat.

A kényszeresség biológiai eredetű, tehát örökletes, illetve környezet által kiváltott, de inkább az a döntő, ki mennyire hajlamos rá. A gyógyítása pszichoanalitikus terápiával nem volt túl sikeres. A kognitív folyamatokon kell változtatni, megpróbálni semlegesíteni az adott rossz érzést és gondolatot. Érdemes elgondolkozni, hogy mit teszünk napi rutinból és mit nem. Sokan nem is gondolnák, hogy saját kényszerképzeteik rabja.

(A kép forrása: http://www.napimama.hu/)