Megfelelni magunknak. Ez lenne az első és legfontosabb, ami a belső béke megteremtéséhez kellene, de sokan még saját elvárásaiknak nem tudnak teljesen megfelelni, mert inkább arra fókuszálnak, hogy másoknak megfeleljen. Nyilvánvaló, hogy ezen szerepek összeegyeztetése állandó kihívás, és néha lehetetlen feladat. Ezek vagy gúzsba kötnek vagy az egekig repítenek, a köztes állapot pedig lenne a számunkra megfelelő ösvény.

Szabadságvágyunk, egyéni késztetéseink, vágyaink, álmaink, céljaink sokszor a szerepeinkből fakadó elvárásokkal szemben állnak. Ilyenkor egyszerűen felszínre kerül a frusztráltság elégedetlenség, és tehetetlenség, bizonyítani akarás egyvelegéből álló „legszívesebben kiszaladnék a világból” érzés. Minden ember próbál látszólag a szerepének megfelelően tevékenykedni, betartani az arra „előírt” viselkedési gesztuscsoportokat, de azonban rejtett módon el is távolítjuk azt. És mit lehet tenni, hogy ezek ellenére mégse váljunk a szerepeink rabjává, és az ne váljon a személyiségünk részévé?

Egyszerűen meg kell állni egy pillanatra, és átgondolni, vajon tényleg ez az, amire vágytam? Elképzelhető, hogy a szerep, amelyet választottunk vagy amelynek gyakorlására rá vagyunk kényszerülve, egyszerűen nem nekünk való. Ekkor érezhetjük azt, hogy a mindennapot egy láthatatlan láncra verve éljük túl.

Mit lehet tenni, és milyen következményei vannak a személyre kényszerített tőle idegen szerepnek? A soron következő cikkből kiderül.